Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

104: dr. báró nyáry albert. trónkövetelőről, de hogy végczélúl azt tűzték-e ki az elégületlenek, hogy őt ültessék a trónra, azt nem tudja, mert az összeesküvésben való részvételt azonnal visszautasította. Maradt azonban egy A. Schneider Colonel által Pesten 1863 máj. 15-én franczia nyelven írt levél, az Ágoston herczeg hagyatékában, a mely valósággal a magyar haza és Árpád leszármazóinak tett hűségeskü, a kiket egyedül ismer el Isten után Magyarország urainak. Schneider, a kit Nyáry »il povera«-nak nevez levelében, a következő évben már Turinban a Klapka és Gaallal való érintkezések vezetője. Az ő esküje és az Almássy-Nedeczky titkos társasága között kétségkívül kell összefüggésnek lenni, s Schneider valószínűleg az összeesküvők közül való s nem az egyetlen volt, a ki letette az esküt az Ágoston herczeg kezébe. Lassanként azonban azok kezdtek már többségben lenni, a kik únták már a passiv resistentiát, s nem láttak semmi biztatót a jövőben akkor sem, ha a Habsburgok trónját egy nem remélt véletlen felborítaná. Egy kelet nélküli levélben Klapka arról tudósítja a herczeget, hogy a magyar aristokratia sem nem tesz, sem nem akar tenni semmit, a többi osztály pedig képtelen a cselekvésre. Előttük van a lengyelek szomorú példája. Klapka sem képes lelket önteni az elcsüggedt nemzetbe. A másik nagy baj pedig az volt, a mi aztán alapjában támadta meg az egész Crouy-Chanel-féle actiót, hogy III. Napoleonnak egész külpolitikája nagy változáson ment keresztül, s már nem hogy trónjától akarta volna megfosztani a Habsburg -dynastiát, hanem merően ellenkező irányba indult, arra az útra, a mely a mexicói pünkösdi királysághoz vezetett. Á franczia udvar színváltozása egyszerre lehűtötte a Crouycultust Italiában. Tegnap még dalokat énekelt a népség, nyilvános imákat mondott, a melyekben azt kérték az Istentől, hogy minél hamarább támadjon fel újra az Árpád-uralom, s mikor a színházban egy Szt. Istvánt személyesítő darabot játszottak, szinte mámorosan tört ki a lelkesedés : ma meg már egyszerre kerülni kezdik az Ágoston herczeg háza táját, s közönyösen hallgatják meg szavait, a melyekben a panasz, a reménykedés és a könyörgés vegyül össze. Senki sem tudott biztosat róla, de azt a hírt terjesztették, hogy Crouy-Chanel Henrik gróf idáig tekintélyes segélypénzt kapott, s hogy nagy öszszegek gyűltek össze annak a dómnak az építésére, a mely az Árpádok sírboltját képezte volna, s a hová az összes exhumált ősöket tervezte eltemetni Ágoston herczeg.1 Ennek a regényes híreszteléseknek alapj Si az я levél lehetett, a melyet a herczeg még 63-ban a prímáshoz intézett a III. 1 Coston Les Árpad 57. 1.