Századok – 1911

Kisebb közlemények - György Zsigmond: Neuser Ádám 781

782 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Neuser magyarországi tartózkodásának története, mert ha nem is fontos, de érdekes adatokat szolgáltat a XVI-ik századbeli erdélyi vallásmozgalmak történetéhez. Itt fordítom tehát a Lessing felfedezte Neuser-féle levél magyar vonatkozású részét, a melynek megértéséhez a következőket kell bevezetéskép elmondani : János Zsigmond 1570-ben Speyerbe küldte Békés Gáspárt, hogy az országgyűlést tartó Miksa császárral tárgyaljon. Az erdélyi követet három speyeri lelkész kereste fel. Köztük Neuser. Felajánlották szolgálataikat a fejedelemnek és egy, Blandrata Györgyhöz, a fejedelem unitárius orvosához intézett levelet adtak át neki. A levélben bizonyára megismételték kérésüket. Csakhogy ez a beszélgetés és ez a levél sok bajnak lett a kútforrása. Neusert és társait azzal vádolták, hogy nem is az erdélyi fejedelemmel, hanem a szultánnal czimborálnak és hogy eladták keresztény hitüket. Neuser azzal védekezik, hogy ő csak a fejedelemmel, a >>weydá«-val tárgyalt, az pedig Speyerben szerződést kötött a császárral, tehát már jó barátja a birodalomnak. Mindez nem sokat használt ; egyik társát, Sylvanust elfogták és ki is végezték. Neuser menekült Erdély felé. Eljutott Pozsonyig, itt debreczeni kalmárokhoz csatlakozott. Ütközben arról értesült, hogy nem tanácsos Erdélybe mennie (talán a speyeri szerződés miatt ?) Visszafordult Pfalzba. Természetesen elfogták. Csodálatos módon csakhamar kiszabadult. Elvetődik Krakkóba. Itt sincs soká maradása az ellenségeitől. Jön egy királyi parancs a német arianusok ellen. Menekül tehát Erdélybe. Legelőször Kolozsvárra jut. Itt kezdődik a levélnek magyar vonatkozású része. »Nagytiszteltű Johann Summer, Rector Klausenburgban vagy Coloszváron, Erdélyben, mikor jöttömről értesült és hallotta, hogy ki volnék, írt a kolozsvári tanácsnak, a mely felfogadott prédikátorának, hogy ne tartsanak vissza, hanem hogy hagynának tovább mennem. De a tanács rábírta a fejedelmet, hogy maradnom engedjen, csak ne hozzak be új tanítást. Ezen közben Dipnisius, az erdéyi fejedelem udvari prédikátora, megrágalmazott, hogy hazámból azért kellett megszöknöm, mert hogy Heidelbergben egy hajadont elcsábítottam volna és házasságtörést követtem volna el, s a mint mondani szokták, ha a szekér felborul, akkor bizonyosan öt kereke volt, vagyis mindenki szidalmazza és rágalmazza azt, a ki ártatlanúl jutott a nyomorúságba. Azonkívül még mindenféle dolgok adódtak elő köztem és más ministerek (lelkészek) közt Kolozsváron, mivel nem mindenben tartottam magam az ő felekezetükhöz, mint különösen de differentia nova et veteris testamenti de interpretatione primi capitis apud Joannem Evangelistam. Mindezeken kívül még a következőket írta nekem bizonyos nemes, nagytekintetű és nagvtudományú férfiú Lengyelországból : »Azonnal eltávozásod után elterjesztetett nálunk az a hir, hogy a Princepsed,