Századok – 1911

Kisebb közlemények - György Zsigmond: Neuser Ádám 781

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. NEUSEE ÁDÁM. Ez a név egy rég elfeledett, de a maga idejében érdekes embernek a neve. Viselője egy XVI-ik századbeli német unitárius, vagy ahogy akkor szerették mondani, socinianus, arianus. Valahol sváb földön született, mikor pappá lesz, a pfalzi választó szolgálatába áll, udvari prédikátor minőségében. Egy ideig nyugodtan és észrevétlenül folyik élete. Egyszer csak szakít református egyházával, sőt fejedelmével és hazájával is. Dogmatikai, lelkiismereti okokból, a mi abban az időben nem szokatlan. Tagadja, a szentháromság tanát, antitrinitáriussá lesz. Természetesen, megkezdődnek a támadások. Üldözik, elveszti fejedelme kegyét, börtönbe jut, majd menekülnie kell. Járt Londonban, Párizsban, Krakkóban, Magyarországon, Erdélyben, végre Konstantinápolyban leli nyugtalan életének végét. A szultán udvaránál dragománi tisztet töltött be, állítólag fölvette a török hitet. Emlékét alaposan befeketítették a XVI. és XVII-ik század vallásos polyhistorai és lexikographjai. Nagyon sokan emlékeznek meg róla az akkoriak közül. Leibnitz is ír róla néhány nem nagyon hizelgő szót. Végül akadt azonban, a ki emlékének mentésére vállalkozott és pedig meglehetős sikerrel. Ez a késői apologista a nagy német költő és kritikus : Lessing. Lessing felfedezte a wolfenbütteli levéltárban Neusernek egy Konstantinápolyba írt levelét 1574-ből. Közreadta egy meglehetősen hosszú, de igazi lessingiesen éles, ellenállhatatlan logikájú kommentárral, megtoldva »Beiträge zur Geschichte und Litteratur aus den Schätzen der herzoglichen Bibliothek zu Wolfenbüttel« című művében. A Lesa ing-kutatás szempontjából azért érdekes ez a kiadvány, mert egyik kis terméke annak a deistikus és antitheologiai munkálkodásnak, mely a nagy költő és polemikus utoló éveit betöltötte és a mely művészi befejezését a »Nathan«-ban találta meg. Van a Neuser történetének érdekes magyar vonatkozása is. Hogy e vonatkozást megemlítette-e valaha magyar szerző, nem tudom . Mindenesetre megérdemelte volna és megérdemli az említést