Századok – 1911
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Oklevéldatumok hibái és ellentmondásai. - II. és bef. közlemény 745
OKLEVÉLDÁTUMOK HIBÁI ÉS ELLENTMONDÁSAI. 757 IV. Béla királynak 1257 okt. 11-én kelt oklevelében 1 a helytelen 23. uralkodási évet magyarázhatjuk ugyan úgy is, hogy a kanczellária tévedésből már 3 nappal előbb használta a csak okt. 14-e után helyes évet, de nem lehetetlen, hogy az oklevél tényleg október 14-e után adatott ki, s az uralkodás éve erre az időre szól, míg a napi kelet az intézkedés idejét jelöli. IV. László 1282 jun. 17-én Orsáni Péter ispánnak megengedi, hogy vejét tegye örökösévé.2 A privilegiális oklevél Xl-ik uralkodási évet mond, mi azonban csak az 1282. év második felére talál, s a következő év első felére. Ha tehát a napi dátumot az oklevéladás napjának tekintjük, ez csak az 1283. évi jun. 17-e lehet, s ez esetben az 1282-es évszám azt magyarázhatja, hogy az írnok az első adománylevélből vette azt át,3 a mely első adományt különben a bevezető sorok s a corroboratio közé teljes egészében átvette. E példák tehát szintén nem egységes keltezésre mutatnának. Oklevélkiadásaink hibái miatt azonban az uralkodási évek jelentőségének mérlegelésénél kétségtelenül minden tekintetben igen nagy óvatosságra van szükség. IV. Következtetések. Az előadottakban a keltezési ellentmondásokat csak nagyjában, szinte felületesen tárgyalhattuk. Behatóbb vizsgálatukra csakis a specziális diplomatika vállalkozhatik, a melynek módjában áll az egyes eseteket a legapróbb részletekig vizsgálni és feloldásukat megkísérelni. Ügy gondoljuk azonban, hogy mégis sikerült nyilvánvalóvá tennünk, hogy az oklevelek keltezésének kérdése nálunk, a mi királyi kanczelláriánk gyakorlatában is sokkal bonyolódottabb és sokkal szerteágazóbb, hogysem a dátumhibáknak egyszerű korrigálásával mindig beérhetnők. Azoknak az elveknek, a melyeknek alkalmazását az előzőkben a dátumhibák, vagy inkább a keltezési ellenmondások értelmezésére megkíséreltük, különös fontosságuk van a diplomatika főfeladatának megoldásában : az oklevelek hiteles vagy hamis voltának elbírálásában. Szó sincs róla : középkori okleveleink között igen sok volt hamis. Hiszen ismerjük azokat a hamisítvány-gyártókat, a kik a falsificatiót hivatásszerűen űzték ; és már a középkorban is 1 W. II. 284. 2 Knauz, II. 153—4. 3 Közölve u. o. 151. 1.
