Századok – 1911
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Oklevéldatumok hibái és ellentmondásai. - II. és bef. közlemény 745
746 DR. SZENTPÉTERY IMRE. hatása alatt került az oklevél keltezésébe az intézkedés időpontjára vonatkozó adat. Két dolgot mindenesetre szem előtt kell tartanunk. Az egyik az, hogy a XIII. században szokásos volt az előzetes adomány, a melyet később, bizonyos feltételek teljesítése, igények megvizsgálása, statutio megtörténte stb. után követett a végleges érvényű, ünnepélyes oklevélnek, a privilégiumnak kiadása. Hogy a sok közül egy-két példát idézzünk, így igér Béla ifjabb király a CD. III. 2. 215—6. olvasható oklevélben a szentkereszti apátságnak privilégiumot arra az esetre, ha bizonyos okleveleket bemutatnak neki, s ugyanígy tesz IV. László 1278-ban1 stb. stb. Ez az ismeretes szokás pedig, a mint ezt már Pauler Gyula is észrevette,2 nagyon könnyen előidézhette, hogy az előzetes adomány időadatai, — már akár tévedésből, akár szándékosan, — a későbbi oklevélbe is átmenjenek, s ezáltal intézkedés szerint való keltezés esete álljon elő. A másik dolog, melyet figyelmen kívül hagynunk nem szabad, az, hogy az oklevélformuláknak az oklevelek kiállításánál való használata felmentette ugyan a kanczellária vezetőjét az oklevelek megszövegezésének munkájától,3 de annál szükségesebbé tette a rövid, csupán a lényegre szorítkozó feljegyzéseket az intézkedés alkalmával. Ezeknek a rövid feljegyzéseknek az adatai kétségtelenül átmentek az oklevélbe olyankor is, a midőn az intézkedés és oklevéladás között hosszabb idő telt el, a mikor tehát a feljegyzett adatok az intézkedésre vonatkoztak s az oklevéladás idejére talán már nem is találtak. A kanczelláriai munka sablonos volta miatt az ilyen, akaratlanul és öntudatlanul az intézkedés ideje szerint való keltezés bizonyára sokkal többször fordult elő, mint a mennyiszer azt ma felismerni és kétségtelenül megállapítani módunkban van. Mert hogyha a datummal jelölt keltezés több időadatot tartalmaz és ezek az időadatok egymással megegyeznek, akkor nagyon bajos eldöntenünk, hogy vájjon az oklevéladás időpontját jelölik-e, vagy pedig az intézkedését. Mint fentebb láttuk, csupán a contextus adatainak értelmezése, vagy a valószínűség fokának vizsgálata nyújthat ilyenkor némi útbaigazítást. Azonban a dolog természetéből következik annak belátása, hogy nem fordulhatott elő valami gyakran az az eset, hogy az oklevélíró az oklevél keltezésébe mindenestül átvegye az intézkedésre vonatkozó adatokat, a nélkül, hogy észrevenné, hogy az így előálló keltezés az oklevél kiállításának idejére többé nem 1 W. IV. 95—96. 3 I. m. II. 228. jpgyzet a DL. 913. sz. oklevélre vonatkozólag. 3 Fejérpataky, 68. 1. sk.
