Századok – 1911

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Oklevéldatumok hibái és ellentmondásai. - II. és bef. közlemény 745

OKLEVÉLDÁTUMOK HIBÁI ÉS ELLENTMONDÁSAI. 747 talál. Az ilyesmi, ha czélzatosan és szándékosan nem történt, tévedéshói bizonyára csak igen ritkán fordult elő. Annál gyakoribb lehetett azonban az az eset, hogy a kanczelláriai alkalmazott nem az egész keltezést, hanem annak csak egy részét vette az intézkedés idejére vonatkozó adatok közül, kijavítván azt, a minek helytelen volta neki is feltűnt, s megtartva, a mi oklevéladáskor is helyes volt még, vagy legalább is az írnok helyesnek tartotta. XIII. századi királyi okleveleink ugyanis, miként ismeretes, nem elégszenek meg a keltezésben egyetlen időadat feltűntetésével, hanem az esetek többségében több időadatot tartalmaznak. A datum-sor a külföldi minták hatása alatt elvétve előforduló adatokat nem számítva (indictio, epacta) a következő adatokat szokta feltűntetni : kanczellári vagy alkanczellári recognitio, melynek czélj a ugyan nem időmeghatározás és így voltakép nem is tartozik az időadatok közé, de köztudomás szerint mégis nagymértékben alkalmas az oklevél keltének megállapítására ; a keltezés helye, mely a királyi itinerarium ismeretével kapcsolatban szintén időj elölő lehet ; évszám és napi kelet ; az egykorú méltóságok és tisztségek felsorolása ; az uralkodás évszáma. Magától érthető és ismeretes is, hogy ez adatok nem szerepelnek mindig együtt, hanem egyik-másik rendesen elmarad közülük, s a legtöbb oklevél beéri kettőnek-háromnak, sőt igen sokszor csupán egynek felemlítésével. Sőt a kanczellária gyakorlatának megszilárdulásával a XIII. század folyamán a datum-sor némely adatai, így a kanczellári recognitio és a keltezés helye együtt, egy időben csak kivételes esetekben fordulnak elő.1 A rendes szokás ugyanis az volt, hogy a kevésbbé ünnepélyes oklevelek datumsora a helyet, évet és napi keltet, az ünnepélyeseké a recognitiót, évet, napot, méltóságok névsorát és az annus regni-t tartalmazta. Ha már most a kanczelláriai alkalmazott abban az első oklevélben vagy az imbreviaturában (rövid feljegyzésben), a melynek alapján az oklevelet kiállította, több időadatot talált feltűntetve, akkor, ha nem volt szándéka az oklevelet az intézkedés ideje szerint keltezni, bizonyára kiigazította azokat az adatokat, a melyek az időközben beállott változások folytán correctióra szorultak. De megint csak a kanczelláriai viszonyok ismerete s az alkalmazottak gyarló tudása magyarázza azt, hogy ez a correctio sokszor tökéletlen volt, s a helyesbített adatok mellé az oklevélbe oly adatok kerültek, melyek az intézkedés idejére találtak, az oklevéladáséra azonban már nem. 1 Ilyen esetek pl. : W. IV. 337. IX. 330. HO. VIII. 207. 220. 48*