Századok – 1911

Tárcza - Gábor Gyula: Nordau és a történetírás. - I. 66

€8 TÍ.RCZA. minő anyagból szőttek, varrtak az ősök, mi volt a gazdasági politikájuk stb. Egyszóval, előtérbe nyomul a kulturtörténelem, mint igazi segédtudománya a bölcselet minden ágának. De ne vágjunk eléje a következtetéseinknek. Lássuk magát a Nor (lau művét. A Sinn der Geschichte azon a szemrehányáson kezdi, hogy a historikus összetéveszti a történetírást (Geschichtschreibung) magával a történelemmel (Geschichte). Bár ez a szemrehányás sok tekintetben jogos, mégis alapjában csak fel nem ismerése annak, hogy a Geschichte szó tulajdonképen kettős értelemben használatos, jelenti az eseményeket magukat és jelenti az azok leírását tartalmazó müvet is. A magyar nyelv még elég szerencsés, hogy az egyikre (az események folyamára) a »történet«, míg a vele foglalkozó tudományra a »történelem« kifejezéssel rendelkezik, de mégis felcseréljük őket elég gyakran. Ámde a Nordau által czéhbeli historikusok, Humboldt, •Carlyle műveiből kiszemelt idézetek maguk mutatják, hogy a történetíró tisztában van azzal, hogy müve nem maga a valóság. Az emberi agy végzi a maga functióit a természet örök törvényei szerint, tekintet nélkül arra, hogy a természettudós meg tudja-e ezt a törvényt érteni; és bizony eddig nem is tudta ezt a rejtélyt felfedni. Gyermekkorom óta három elméletet is állított fel a természettudomány, hogy a »látás« processusát meg tudja magyarázni és valósággal ma sem tudjuk, miért látjuk a külvilág tárgyait egyenesen, holott a retinára a tárgyak fordított, képe esik. Ám ezért kinek jutna eszébe gáncsolni a természetbúvárt ? Nos, az emberiség történetében is lefolytak az események egymás után, tekintet nélkül arra, hogy a historikus őket helyesen regisztrálja-e és lefolytak a természetnek a történelemben is megnyilatkozó változhatatlan törvényei szerint, tekintet nélkül arra, hogy a historikus tökéletlen szeme ezt a törvényt felismerni képes-e 1 Miért tehát ez a gúnyos fegyverkezés a történetíróval szemben? Es ha a természettudományt a természettudós gyöngesége miatt sárba nem tapossuk, miért tennők ezt a históriával, a historikus készületlensége miatt ? Nyilvánvaló, hogy Nordau akkor, mikor szemrehányást tesz a történet és történetírás összetévesztése miatt, maga is hasonló hibába esik és összetéveszti я történetírást a történetíróval. Igaz ugyan, hogy nincs tudomány tudós nélkül. A tudomány a tudós egyéniségén keresztül jut az emberiség birtokába és válik annak közkincsévé. Már pedig ha kontár az alkotó, akkor silány lesz alkotása is. Nordau szerint pedig a historikus a legnagyobb kontár. Hogy a történetbölcselet számot tarthasson a tudomány névre — úgymond — szükséges volna, hogy képes legyen felderíteni az események és indító okaik között a természetszerű lánczolatot és törvényszerűséget. Ámde ezen indító okok nagy részben