Századok – 1911

Történeti irodalom - R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. Ism. Viszota Gyula 650

652 történeti irodalom. 2. Az utolsó nemesi felkelés a magyar irodalomban dr. Császár Elemértől. 3. Az insurrectio anekdota-kincse Rexa Dezsőtől. A könyvnek legnagyobb része (9—295. lapig) a nemesi felkelés történetét tárgyalja. A hadjárat előtti idő, az 1808-iki országgyűlés részletes vázolása után Kiss bőven ismerteti az insurrectio előkészítését, felszerelését, beosztását, gyakorlati szabályait és a felszerelés nehézségeit, majd a hadüzenet után a felkelést elrendelő parancsot, az insurrectio parancsnokságát és beosztását. I. Ferencznek és környezetének jellemzése, az osztrák haderő vissza veretése és az insurrectiónak Győrré való egybegyűjtése után taglalja Napoleon proclamatioját és a Nobilis Hungarus ad Hungaros czímű röpiratot, János főherczegnek az insurrectio egyes csapataival való egyesülését, a sárvári, karakói csetepatét, majd részletesen a győri csatát és Meskó tábornok visszavonulását a győri sánczokból. Győr ostromának, a háború további történetének és a békeszünetnek tárgyalása után végűi rámutat, milyen volt az insurrectio állapota a feloszlatásig. A szerző nagy szorgalommal gyűjtötte egybe az anyagot, de az anyag kiválogatásánál buzgalma gyakran túlzásba ragadta. Csak egy példát említek. János főherczeg nagyon kedvezőtlenül nyilatkozik Stadionhoz intézett levelében az insurrectióról. Ennek ellensúlyozására Kiss megszólaltatja 18 lapon át az insurrectiós ezredek egykorú naplóit, a parancsnokoknak a megyékhez intézett jelentéseit s ezekről azt állítja, hogy »nem a nyilvánosság számára készültek s így az eseményeket minden tendentia nélkül, őszinte egyszerűséggel adják elő«. Nagy kritikával kell eljárni a források felhasználásánál. E jelentéseket is nagy óvatossággal szabad felhasználni, mert észrevehető bennük a jelentéstevők túlságos szeretete saját csapatuk iránt ; ők ugyanis nagyobbára csak a csapat dicséretes eseményeit adják elő, s ezeket részletesen, a kevésbbé dicsőségeseket alig vagy éppen nem érintik, úgy hogy e jelentésekből nem alkothatunk magunknak világos képet az események lefolyásáról. Általában hátránya a történetnek, hogy sok része nagyon részletes, hogy a szerző sok idézetet alkalmaz (pl. a pesti ezred történetét 27 lapon át), többször olyat is, a mely már megjelent s a mely nem is szükséges (pl. az országgyűlési beszédek, az insurrectio kihirdetésének parancsa, a nádor kiáltványa, stb.). Sokkal világosabb képet nyernénk, ha a szerző ezeket röviden érintette volna. Készséggel elismerjük, hogy a szerző nagy lelkesedéssel — vagy a mint egy helyt maga érinti — »a szeretet szenvedélyével« tárgyalja az eseményeket és védi az insurrectiót. A történetíró-