Századok – 1911
Történeti irodalom - Nistor; I. Janku: Die moldauischen Ansprüche auf Pokutien. Ism. Gagyi Jenő 640
642 történeti irodalom. patak mellett felmegy a patak forrásáig, innen északra Potoczyska faluig, délre a Cseremisz folyóig. A terület szabálytalan négyszög alakban kb. 7000 km2 nagyságú, északi része lankás, déli részét a Kárpátok hatalmas erdőkkel fedett kiágazásai foglalják el ; termékenysége mindig híres volt, Rosenberger Miklós lengyel követ a freiburgi birodalmi gyűlésen 1498-ban már mint »den edelsten Teil des Reiches und die Ernährerin vieler Grenzprovinzen« emlegeti. Mezőgazdasági termékeken kívül a bányászat alkotta főjövedelmi forrását, elsősorban a gazdag sóbányászat Főhelye Sniatyn volt, melynek vásárai egész Kelet-Európában híresek voltak, Moldva lakossága itt cserélte be nyersterményeit iparczikkekért, s oly számban látogatta e vásárokat, hogy ezeket »conventiones Walachorum«-nak nevezték. Tomicki a XVI. században 15 pokut várost említ, legjelentősebb köztük Kolomea, melyet II. Endre királyunk fia Kálmán alapított s a saját nevéről nevezett el. E városok mellett kb. 300 faluban élt a meglehetős sűrű lakosság, mely a tatárjárásig tisztán kisorosz volt ; a mongoloktól kipusztított nép helyére nagy tömegekben telepedett be az oláhság. mely már előbb nyájaival elkalandozott messzire a Kárpátok vonalán, most azonban községekké tömörül, melyekben Opuliai Lászlónak — Nagy Lajos helytartója — egy 1378. oklevele szerint »oláh jog« szerint él. A szerző tömérdek forrást felsorol, melyek mind oláh községek alapítására vonatkoznak, azonban nem nyilatkozik bővebben a Miklosich és Kaluzniacki nézetére vonatkozólag, hogy az oláh lakosság ősi telepes ezen a vidéken ; kételkedik azonban a Hrusewskij-é fölött, a ki szerint oda csak újabban vándoroltak volna be az oláhok Erdélyből és Magyarországból. Akárhonnan is jöttek azonban, kétségtelen, hogy egész Galicziában el voltak terjedve, a pokut földet pedig éppen sűrű tömegekben lakták s ha már Dlugosz idejében megkezdődött beolvadásuk a kisoroszok közé, egykori nemzetiségük és nyelvük elég emléke megmaradt máig helynevekben, öltözetben, szokásokban, a népköltészetben s magában az ottani tájnyelvben is. Rajtuk kívül németek is vándoroltak be már a XIV. században, kik magdeburgi jog szerint éltek. Politikailag önálló sohasem volt ez a földdarab ; a halicsi fejedelemség egy részét alkotta s ennek sorsában osztozva jutott Nagy Kázmér király alatt lengyel kézbe, ennek halála után Nagy Lajos magyar királyra szállt, ki Opuliai László herczeget tette helytartójává, a Lajos halála utáni zavarokban Hedvig lengyel királynő 1387-ben visszaszerezte Lengyelországnak, s ennek birtokában maradt némi megszakítással — midőn a moldvai hoszpodárok elfoglalták — egészen ezen állam felosztásáig.
