Századok – 1911

Történeti irodalom - Nistor; I. Janku: Die moldauischen Ansprüche auf Pokutien. Ism. Gagyi Jenő 640

643 történeti irodalom. А II. fejezetben Moldva történetével foglalkozik a szerző, alapításától Nagy István vajdáig. A Magyarországból Mármarosból kivándorolt oláhságtól alapított fejedelemség egy ideig független volt, Laczkó vajda alatt azonban magyar fenhatóság alá került, s csak Nagy Lajos király halála után szabadult fel pár évre, hogy 1387-ben I. Péter vajda hűségesküjével lengyel hűbér legyen. A következő évben Jagelló Ulászló lengyel király pénzzavarba jutván, három évi határidőre 4000 genuai ezüst márkát kért hűbéresétől kölcsön, vissza nem fizetés esetén Pokutiát kötvén le zálogúl ; Péter vajda az egész összeget nem tudta felhajtani, csak 3000 márkát adott kölcsön, de a király a határidő lejártával ezt sem tudta megadni. A zálogba vetett tartományt most a moldvaiak jogosan birtokukba vehették volna, de éppen ekkor meghalt I. Péter vajda ; öcscse és utóda, I. Román, Koriatovics Tódorral szövetkezett s ennek révén a magyar befolyás újra úrrá lett országában, de a lengyel párt megbuktatta s Ulászló segítségével I. Istvánt ültette a vajdai székbe ; ezt Zsigmond magyar király megverte és húségesküre kötelezte ; alig hagyta el azonban a székely sereg Moldvát, István már megszegte esküjét, a lengyel király védelmét kéri, hűbéresének esküszik s követsége útján kijelenti, hogy nem tart igényt Pokutiára (1395), ugyancsak ezt hirdeti 4 év múlva a pénzkölcsönző Péter egyik fia, a trónkövetelő Iváskó is. Ulászló mégis megadja a pénz kétharmadát 1404-ben Jó Sándor vajdának, a hátralékról 1411-ben újabb záloglevelet állítván ki, mely szerint ha két éven belől a kölcsönt meg nem téríti, Pokutiát Moldva elfoglalhatja s zálogúl tarthatja. Hogy miért fizetnek a lengyelek, mikor a moldvai fejedelem és bojárjai lemondtak a zálogos földre való igényről, az érthetetlen s érthetőbb nem lesz a szerző fejtegetéséből sem, mely szerint István vajda a magyaroktól szenvedett vereség lesújtó hatása alatt tette azt a kijelentést. Mi közük ehhez a lengyeleknek ? ők megkapták a formai lemondást, az ok nem az ő dolguk. A két évi határidő megint letelt fizetés nélkül, Sándor vajda mégsem tett semmi kísérletet a tartomány birtokba vételére, a legjobb egyetértésben élt hűbérurával még húsz esztendeig s csak a Zsigmond és Ulászló lublói egyezkedésének hírére — melyen állítólag Moldva felosztását is elhatározták -— tör be litván segítséggel Lengyelországba, gazdag zsákmányt szerez, azonkívül Pokutiát is birtokba veszi. Két év múlva azonban meghal s a trónért marakodó fiai nem tudják megtartani. Illés vajda hűséget esküszik, évi adót igér, az apjától okozott kárért egy darab földet átenged városostól és falustól, felajánlta, hogy minden adóslevelet visszaad, a mit elődjei a lengyel királyoktól kaptak. Illést 1444-ben fellázadt alattvalói megvakítják és a tróntól megfosztják, ettől