Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
a máramarosi oláhok. 623 A kenéz és a kenézség. Magyarországon minden földbirtok, — a honfoglaló törzsek által megszállott területek kivételével,-—a korona, vagyis a király tulajdona volt, ezekből aztán teljes nemesi joggal (mere nobilitatis titulo), olyannal, a minővel az első foglalók utódai bírták a sajátjokat, örökbirtokokat adományozott mind benszülött, mind külföldi beköltözött vitézeinek, a kik az így nyert jószágaiktól semmiféle szolgálmánynyal és adókkal sem tartoztak, de ha ellenség támadta meg az országot, akkor fej- és jószágvesztés terhe alatt kötelesek voltak személyesen felülni a haza védelmére s a király zászlója alatt a saját költségökön harczolni, hanem ha mi foglyot vagy zsákmányt ejtettek, azon nem osztoztak senkivel. A beköltözött idegen népek — tehát az oláhok is — ilyen királyi birtokokra telepíttettek le, csakhogy ezek nem kapták teljes nemesi joggal, hanem adózás és más kötelezettségek terhe alatt használták azokat . Felettök a kenéz1 állott, a ki személyére nézve szabad ember volt ugyan, de nem volt országos nemes, hasonlított némileg a XIX. századi, földesúri jobbágytelken ülő, úgynevezett bocskoros nemeshez. A kenéz kisebb-nagyobb területet kapott a királytól vagy egyes főuraktól is apáról fiúra szálló örökül kenézség czímén azon kötelezettséggel, hogy ott új falvakat alapítván, azokat idegen jövevényekkel benépesítse, nyájaik szaporulatának ötvenedét pontosan beszedj es annak hasonfelét a király valamelyik közeleső várába vagy az illető földesúrnak hűségesen beszolgáltassa, a másik felét megtartván magának fáradsága jutalmául. Ezen kivűl fegyveres szolgálatot tartozott teljesíteni a beregvármegyei kenéz Munkács várában, a máramarosi pedig Huszt várában, s a mikor a várnagy hadba indult, még támadó külháborúban is, résztvenni vajdája vezérlete alatt a király költségén. A földesurak kenézei uraik csapatában harczoltak. Az így telepített falvak lakosai eleinte nem voltak jobbágyok s az ötvenednél egyébbel nem adóztak, el is költözhettek bármikor. Érdemesnek tartjuk itt elmondani, —a miről a mai nemzedék már aligha tud, — hogy Magyarországon a pásztorember sohasem volt jobbágy, szabadon költözködött egyik földesúrtól a másikhoz, a kinél jobb és téresebb legelőt talált. Szentmihály napjakor volt a felmondás, a rákövetkező Szentgyörgykor pedig a hurczolkodás ideje, — de cseléd sem volt a pásztor 1850-ig, mert szegöd-1 A kenéz a knéz, knyáz szóból származik, eredetileg fejedelmet jelentett, a szerb fejedelmet még így ezímezték, királylyá emeltetése előtt a bolgár fejedelem pedig ezt a ezímet viseli ma is, Oroszországban is herczeget jelent. Nálunk az oláh falvak elöljáróit nevezték így. A XVII. században úr dolgától felmentett jobbágyot jelentett.
