Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
624 l'etrovay györgy. ményt vagy bért nem kapott, de azért úgy bíráskodott felette az úr, mint a jobbágyai felett, úgy is védelmezte őt mindenki, még a vármegye ellen is. A legelő használatáért és a kiteleltetésért a földesúr nyájának őrzésével, gondozásával és saját juhai szaporulatának felével fizetett a juhász. Nyíráskor különválasztották az úr és a pásztor juhait, de elkülönítették a juhász nyájának szaporulatát is, s ez utóbbinak gyapján megosztoztak, mikor aztán máshova költözött a juhász, megosztoztak magán a szaporulaton is. Minél több juha volt a pásztornak, annál szivesebben fogadták magukhoz a földesurak. Láttuk, hogy a kenéz adózott a birtoktól és fegyveres szolgálatot teljesített, a nemes pedig ezekre nem volt kötelezve, téved tehát dr. Mihályi János1 a mikor azt állítja, hogy a XIV. századbeli kenézek éppen olyan nemesek voltak, mint az ország más nemesei s igazolásúl a többek között egy általa is közlött 1326-ik évi oklevélre hivatkozik. Azt a levelet Károly király állíttatta ki s annak erejével a máramarosi Szurdok nevű királyi földet Szten fiának Szaniszló kenéznek adományozta, az ország nemesei szokása és törvénye szerint minden haszonvételeivel együtt felmentve azt bármiféle királyi adózás terhe alól. Ebből pedig éppen az világlik ki, hogy Szaniszló eddig csak kenéz volt, a ki terheket viselt, most azonban már nemes birtokos lett az ötvened és a más szolgálmányok elengedése által. Állítása bizonyítékául idéz még dr. Mihályi egy XVIII. századbeli kézirati töredéket is, a mely szerint »Keneziatus erat jus dominium exercendi in suis bonis independens a publicomagistratu. Itaque quibus possessiones cum jure keneziatu conferebantur in iis foro dominali magistratui comitatus compétente utebantur, hoc est pari jurisdictione. Subditi eorum praestabant regnentibus tributa, sed jurisdictione tantum keneziorum suberant«, vagyis magyarúl : »A kenézség annyi, mint birtokaiban úri jogot gyakorolni függetlenül a köztisztviselőktől. Tehát a kinek kenézjoggal adornányoztattak birtokok, azokban a vármegye elöljáróságát megillető urasági törvénykezéssel éltek, vagyis egyenlő igazságszolgáltatással. Alattvalóik tartoztak adókkal az uralkodóknak, de csakis a kenézek igazságszolgáltatásának voltak alávetve«. Ezeknek feljegyzője a király által a vármegyei hatóságok alól kivett »3zabad ispánságra« (liber baronatus) emelt nemesek jogait minden alap nélkül a kenézekre ruházza. A XIV. századbeli oklevelek megdöntik ezt a meghatározást, s nem is jogosítanak arra a feltevésre, hogy a kenézek az előzőszázadokban független birtokosok voltak, hiszen a XII. században 1 Máramarosi Diplomák a XIV. és XV. századból 7. lap.
