Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
622 l'etrovay györgy. A vajdai intézmény nem volt hosszú életű, Károly király állította fel, illetve engedélyezte az oláhoknak elébbeni lakhelyén dívott szokásaikhoz képest, de a királyi ház kihaltával már meg is szűnt, nem ugyan annak következtében, hanem mert a megváltozott viszonyok feleslegessé tették. Máramarosban Balk és Drág mester voltak az utolsó vajdák, együttesen viselvén ezen tisztséget, de minthogy a vármegyének ispánjai is ugyanők voltak, könnyen hozzászoktak a közrendű, szegényebb oláhok ahhoz, hogy pereiket s egyéb ügyesbajos dolgaikat a vármegye törvényszéke előtt bonyolítsák le, a főbbek pedig — a : vajda családtagjai — már régóta magyar nemesek voltak, s mint ilyenek úgyis a vármegyei tisztviselők bíráskodása alá tartoztak s ezért a vajda intézményre többé semmi szükség sem volt. Bereg vármegyében pedig azért vált feleslegessé, mert Zsigmond király Munkács várát és tartományát, — a mely addig a királynék birtoka volt — Koriathovics Yaszil és Tódor podoliai herczegeknek adományozta, ezek pedig nem sokat törődve a régi kiváltságokkal, — a különben is csekélyszámú oláhokat, — a nép nagy része ugyanis már jóval elébb Moldvába követte volt Bogdán vajdát, — jobbágyi viszonyba hozták az uradalommal s csakhamar beolvasztották a Podoliából magokkal hozott és közibök telepített ruthének közé, — a vajda családtagjai pedig a Kisfalusyak, Ilosvayak, Bilkeyek, Lipcseyek és a Gorzók már itt is régen megszerezték eddigi szállásaikról a királyi adománylevelet s így ők is — úgy, a mint a máramarosiak — magyar nemesekké lettek, de még jó sok ideig kellett perlekedniük Tódor herczeggel, a ki őket mindenáron, — még erőszakkal is — a vár kötelékébe akarta beszorítani. Az ezután még előforduló vajdák mind Máramarosban, mind Bereg vármegyében már csak egyszerű uradalmi gazdatisztek voltak.1 A czím legtovább volt használatban Bereg vármegyében a szentmiklósi uradalomban és Sztánfalván, s minthogy a vajdák vezérelték az oláhokat, — a beköltözés óta — a hadban megmaradt az, mint katonatiszti czím, sokáig úgy a magyar, mint a magyarországi török végvárakban. A szatmárvármegyei földesurak hegyvidéki birtokaira is települtek le kisebb oláh csapatok, de ezeknek — úgy tudjuk — sohasem voltak ilyen hatáskörű vajdái s habár ezek sem tartoztak eleinte egyéb adókkal az ötvenednél, mégis csakhamar közönséges jobbágyi állapotra jutottak. Az Ung vármegyében megszállottak pedig teljesen beleolvadtak az ott lakos oroszok közé. 1 Téved Bereg vármegye monographusa, a midőn Perényi Jánost szentmiklósi vajdának írja, mert Perényi nem vajdája, hanem földesura volt Szent-Miklósnak.
