Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
A MÁRAMAROSI OLÁHOK. 611 rok kíséretében jöttek az országba, de műve azon helyén, a hol a tatárok betörését elmondja 1 nem említi meg őket. Szabó Károly megírta azt,2 hogy a mikor a tatárok az országot széltében dúlták, akkor László király az erdélyi részeken tartózkodott s ott a hadak gyűjtéséhez erélyesen hozzálátott, de arról semmit sem tud, hogy a tatárokkal meg is ütközött s azok szövetségeseit, az oláhokat elfogta és Máramarosban telepítette le. Marczali Henrik meg sem említi az oláhokat.3 Egyedül — legalább tudtunkra — Wenzel Gusztáv 4 s utána Pór Antal 5 tárgyalják körülményesebben az oláhok betelepedését, hivatkozva egy 1510 táján szerkesztett moldvai évkönyvre, a mely szerint, midőn Vladiszláv (III. László) király arról értesült volt, hogy a tatárok meg akarják rohanni az országát, Paleolog Andronikus keletrómai császártól kért hadisegélyt, s a császár küldött is egy oláhokból álló sereget, a melynek támogatásával aztán a Tisza partján vivott kemény tusában Nej me tatár fejedelmet legyőzvén,6 itt marasztotta a hálás király a segélyhadat s a máramarosi részeken telepítette le a Tisza és a (Mára-)Maros folyók között, a hol magyar nőket vévén feleségül, azokat a saját vallásukra térítették.7 Sem Réthy László elbeszélése, sem Lehoczky Tivadar két, egymással ellenkező állítása, melyek egyike a Szalayéval jóformán megegyezik, nem illik rá a beregvármegyei és a máramarosi oláhokra, mert ezek olyan kiváltságokkal voltak felruházva, a minőket sem az apródonként legeltetve bevándorló pásztornép, sem a harczban foglyul ejtett, a magyarral nem vérrokon, idegen nemzetbeli ellenség sohasem kaphatott, az meg éppen képtelenség, hogy az elfogott ellenséget az ország legszélére telepítsék s a határok védelmét reája bízzák. A beregvármegyei és a máramarosi oláhok ugyanis nem tartoztak a megyei ispán és a szolgabírák hatósága alá, hanem vármegyénként külön-külön a saját magok által választott vajdák alatt állottak, ezek vezették hadba a fegyvereseket s ezek bíráskodtak felettük, elintézve egymás közötti pereiket, valamint a mások által ellenök indított kereseteket is. Ilyen kiváltságokat s ha még hozzáveszszük, hogy adó-1 Ugyanott II. köt. 107. lap. 2 Kúv, László 120 lap. 3 A magyar nemzet története II. kötet. Magyarország az Árpádok korában. 4 Akadémiai értesítő 1857. 313. lap. 6 A magyar nemzet története III. kötet. Az Anjou-ház és örökösei. 6 Sehlötzer : Geschichte von Littauen 9.3. lap. 7 Dobsa Lajos igen érdekesen dolgozta fel ezen eseményt egyik színművében.
