Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
610 PETROVAY GYÖRGY. ként eljutottak Erdélybe és Magyarországon fel egészen Máramarosig. Lehoczky Tivadar ellenben azt mondja egy helyen,1 hogy az oláhok már a magyarok honfoglalásakor Bereg vármegyében laktak, más helyen pedig 2 ezzel éppen ellenkezőleg azt állítja, hogv mint Oldamúr kún fejedelem szövetségesei törtek be az országba, de III. László király3 által legyőzetvén 1284-ben (igazabban 1282-ben) Hodostónál,4 akkor telepíttettek le Bereg vármegyében és a Máramarosban. Szalay László egy szóval sem emlékezik meg az oláhokról ott, a hol Oldamúr leveretését elbeszéli,5 hanem egy más helyen 6 azt írja, hogy a Máramarosban letelepített oláhok a nogái tatá-1 Bereg vármegye то no gr a pb iája II. k. 270. lap. 2 Bereg vármegye monographiája I. k. 135. lap. 3 Ezen királyunkat III. Lászlónak írjuk, bárha történetíróink egyhangúlag, de mégis helytelenül IV-nek czímezik, sőt még Kún-nak is elnevezik. Kortársai azonban — a kik pedig mégis legjobban tudhatták — III. Lászlónak írják, de maga a király is így vésette nagy függő pecsétjének a nyomójára, s így nevezi őt még sokkal későbben is, a XVI. század elején Ráskay Lea apácza, Szent Margit legendájának magyar írónéja : »László király, másod az Szent László király után«. ьКит-пак. se nevezzük többé ezt a jobb sorsra érdemes hősies, vitéz, ifjú királyt, a ki legszebb életkorát folytonos szakadatlan harczban töltve, évekig elszántan küzdött a papok által felbujtott országnagyok egész ereje ellen, de a kit sem pápai átkokkal, sem fegyverrel nem bírván legyőzni, végre is orgyilkosok által vesztettek el. Xe nevezzük továbbra is »Kún«-nak, mert azt, hogy anyja kún herczegné volt. vagy azt, hogy a nagyon is papi befolyás alatt álló s vele kis gyermek korában összeesketett vakbuzgó nejét odahagyva a szép Ajduva kún királyné karjai között kereste a boldogságát, — még sem róhatjuk fel oly valami iszonyú nagy bűnéül, a melyért megérdemelte, hogy örök időkig Kún Lászlónak csúfoltassék. 4 Helyesebben a Hód tavánál, a mai Hódmező-Vásárliely széles területén. Az ütközet éve nem volt megállapítva az újabb időkig. Szabó Károly »Kún László« czímű műve 104. lapján 1280-ra határozza azt, minthogy azonban Ponyit ispán fia László, a kit a Hazai okmánytár VIII. kötetének 215. lapján közölt oklevél 1281-ben még életben levőnek mond, az egykorú Kézai Simon mester évkönyve szerint ebben az ütközetben esett el, s minthogy az eddig kiadott, erre a csatára vonatkozó, oklevelek közül mindössze is csak három kelt 1280-ban, 1281-ben kiadottat egyet sem ismerünk, a többiek pedig mind későbben keltek, bízvást kimondhatjuk, hogy a három 1280. évi oklevél vagy hamis, vagy a keltezése tévesen olvastatott s azok csak 1282 után kelhettek, — ezen okból a hódmezei csata idejét bátran 1282-re határozhatjuk. Ezt a jegyzetet még 1893-ban közöltük a Turul XI. köt. 71. lapján a Dolhay-családról írott dolgozatunkban, Pauler Gyula nem találta eléggé meggyőzőnek s történelmi művében megmaradt az 1280. évszám mellett. Azóta dr. Karácsonyi János tagtársunk is az 1282-diki évszám helyességéről győződött meg (lásd a Magyar nemzetségek czímű művét) s újabban is ezt bizonyítgatja a »Századok«-ban. 5 Magyarország története II. köt. 100. lap. « Ugyanott II. köt. 235. lap.
