Századok – 1911

Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607

A MÁRAMAROSI OLÁHOK.1 BETELEPEDÉSÜK, VAJDÁIK ÉS KENÉZEIK. Az első oláh település Máramarosban. Az egész mai Máramaros területe és Bereg vármegye keleti része — kivéve a Tisza melletti máramarosi kincstári koronavárosok határait és a közelökben lévő sóbányák környékét — még gyér népességű, majdnem lakosok nélküli királyi vadászterület volt a honfoglaló Árpád vezér véréből származott királyaink idejében, s csak itt-ott tanyáztak egyes hódász, solymár és halász családok a rengetegekben, a havasok kövér legelőin pedig néhány juhász terelgette ide s tova a nyájait. Utóbb az oláhnak nevezett pásztorkodó, de harczias néptörzs telepítette meg, azonban hogy ez a megtelepítés mikor és milyen körülmények között ment végbe, erre a kérdésre nem vetnek kellő világosságot sem évkönyveink, sem pedig az eddig már kiadott oklevéltárak évről-évre örvendetesen szaporodó tekintélyes nagy halmaza. Egy — de csak újabb keletű — hagyomány szerint Árpád honfoglaló hadainak egy része Borsa felől, a Torojaga havas alatt akart bejönni Máramarosba, az ott lakó oláhok azonban útjokat állották Konyhánál, ott Álmos vezért megölvén, a magyarokat visszaűzték és semmiképen sem eresztették be Máramaros területére. Sok idő multával aztán Álmos vezér elestének helyén valaki templomot építtetett Szent István király tiszteletére, a melynek alapjai még ma is felismerhetők a falu felső részén. Az egész mondvacsinált hagyományból csak annyi az igaz, hogy 1471-ben még állott Konyhán a Szent István király temp-1 Oláhnak nevezzük ezen népet és nem románnak, — nem gúnyolódásból, hanem mert magyar nyelven írván, magyar elnevezéseket használunk, különben a tótot »szláv«-nak, a németet »dejes«-nak, az olaszt »italiano« nak s az angolt »inglismen»-nek kellene mondanunk, ezt pedig jogosan egyik nemzet sem kívánhatja tőlünk. * Az oláhok azt követelik, hogy a magyarok őket románoknak nevezzék, de ők a magyarokat állandóan »ungur«-nak hívják és írják.