Századok – 1911
Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - II. közl. 586
A BUDA MELLETTI SZENT-LÖRIKCZ l'ÁLOS KOLOSTOR TÖRTÉNETE. 603 határozatot, hogy a gazdagabb kolostorok segítsék a szegényebbeket. 1 A szent-lőrinczi kolostor birtokviszonyait a fenmaradt oklevelekből elég jól megismerhetjük. Vagyoni állapotai a XVI. században álltak a legjobban ; ekkor már voltak a szent-lőrinczi pálosok kezén olyan birtokok is, melyek tulaj donképen az egész rendéi voltak, ők csak kezelték azokat. A kolostor birtokai kezdetben igen kicsinyek voltak. Nem is lehettek nagyok, mert nem volt sem királyi, sem főúri alapítás, hanem tisztán rendi, a szegény remeték pedig nem szerezhettek hozzá nagy birtokot. De anyagi viszonyai hamar megjavulhattak, mert 1304-ben már ide hozták a nagy káptalanokat, ehhez pedig kellett megfelelő vagyonnal rendelkezniük. Az első birtokadományozások e kolostor részére még a XIV. század elején történtek, de csak a kolostor környékére szorultak. Az első adományozó Károly Róbert király és Velenczei Pál (P. Venetus) budai polgár volt. A kolostor első jótevői közt említi Gyöngyösi övári Jánost, Hencli ispán fiát is,2 ki 1322—1329-ig budai bíró volt.3 János ispán 1335-ben a kolostor körül egy erdőt adott a pálosoknak és azt határjelekkel vétette körűi ; 4 adományát később, 1353-ban Miklós generális Nagy Lajos királylyal is megerősíttette.5 Gyöngyösi, ki látta még az eredetit, ezen a helyén szántóföldekről is beszél, melyeket szintén János ispántól kaptak. Lehet, hogy a királyi megerősíttetésre okot a pálosoknak erdejük jogtalan elfoglalása adott, a mi ellen Péter generalis már 1345-ben tiltakozott.6 A XIV. században nem is hallunk többé a szent-lőrinczi pálosok birtokainak növekedéséről. 1403-ból van erre újabb adat s ez egyúttal az első, eredetiben is megmaradt oklevelünk, mely a szent-lőrinczi kolostor részére történt birtokadományozásról szól. 1403. jun. 1-én adta ki ezt az oklevelet György generális Kővári (de Kowar) Pál,1 Garai Miklós nádor protonotariusa részére ; felveszi benne Kóvári Pál mestert a rend »confrater«-ei közé, kiterjeszti rá a rend búcsúit és egyéb lelki javait. Elmondja egyúttal a generalis Pál mesternek a renddel szemben szerzett 1 Eggerer 243. 2 Gyöngyösi XVIII. 3 Rupp i. m. 231. 4 Gyöngyösi XVIII. 5 Gyöngyösi XXVIII. 6 Gyöngyösi XXVII. 7 Genealógiáját 1. DL : 10717 és Karácsonyi : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig 199. (Hunt-Pázmán nemzetség.) 39*
