Századok – 1911

Értekezések - ZÁKONYI MIHÁLY: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. - II. közl. 586

694 ZÁKONYI JllHÁLY. Ebből azonban zavar lett, mert itthon Hunyadi János kormányzó a Zsigmond-kori gyakorlatra támaszkodva Bothos János ítélőmesternek adta, kit a dömösi prépostság javaiból alapítandó budavári prépostság prépostjáúl szemelt ki. Mikor 1449 tavaszán Bálint hazajött, hogy jogait érvényesítse, akkor tudta meg, hogy voltaképen hogy áll az ügy. Jogai védelmére egyházi átokkal is sújtotta ellenfelét, a mi aztán közfelháborodást szült. Az országtanács azt hitte, hogy Kaposi Bálint háta mögött tulajdonképen az egész rend áll, azért megidézték a szent-lőrinczi kolostor elöljáróit és azzal vádolták őket, hogy az ország szabadságai és kiváltságai ellen törnek. Ezek azonban ártatlanoknak vallották magukat az egész ügyben, erősítgetvén, hogy Bálint az ő tudtuk nélkül ment bele ebbe a dologba.1 Végre is úgy egyeztek meg, hogy Kaposi Bálint lemondott Dömösről, a pápa pedig teljesítette a rendek kérését, mint saját elhatározását.2 Fény és dicsőség dolgában azonban, úgy látszik, a legmagasabban Mátyás király korában állt a szent-lőrinczi kolostor, mikor többször volt alkalma falai között tisztelni magát a királyt is, ki sokszor átrándult a csendes remetekolostorba, különösen Gergely generalatusa idején. Hogy miért kedvelte annyira Mátyás e kolostort, annak némi magyarázatát megtaláljuk Gyöngyösi Directoriumában, mikor inti a vicarius generalist, hogy a nagyok kegyének megnyerése végett azok körébe tanult és szentéletű embereket küldjön, különösen azonban Rómába és Szent-Lőrinczre. Szívesen elbeszélgetett Mátyás király a tudós, jámbor életű szerzetesekkel, kik közül többet udvarába barátai közé fogadott, pl. Gergelyt és Mihály doctort. Körűisétálgatott a kolostorban, sőt, mint Eggerer mondja, »lelkét felüdíteni a borospinczébe is lement«.3 Egyik ilyen látogatásakor esett meg vele, hogy mikor kíséretével be akart menni, a kapus ragaszkodván a rend szabályaihoz, nem engedte be, míg elöljárójánál jelentést nem tett. Ez restellte a dolgot s mentegetődzött ; a király azonban nem vette zokon az esetet, hanem még buzdította környezetét, vajha ők is oly hívek lennének hozzá, mint e szerzetes a szabályokhoz és feljebbvalójához. 1 Schwandtner : Soriptores Rerum Hungaricarum II. 86— 87. Hunyadi János 1450 junius 16-án kelt levele követéhez. Továbbá ugyanott 88. Hunyadi János levele ugyancsak 1450 jun. 16-án Kaposi Bálinthoz. 2 Az egész ügyel 1. Fraknói : A magyar királyi kegyúri jog Sz. Istvántól Mária Teréziáig 163 — 173. 1. 3 Eggerer 237.