Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569
TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 579 Azt hiszem, hogy helyes úton indulunk el, ha először is a Szt. István alatt szerfelett megerősödött központi hatalommal szemben a magyar nemzetnek jogaiban és ősi kiváltságaiban alaposan megrövidített zömére mutatunk rá. Szt. István az udvarába tartozó világi és egyházi nagyok társaságában már korlátlan hatalommal intézi az ország ügyeit.1 S ezzel szemben a nemzet alsóbb rétege az első próbálkozások kegyetlen elfojtása óta erőtlen és szervezetlen tömeg. Végül is István az ország olyannyira korlátlan hatalmú urának érzi magát, hogy a trónöröklés törvénynél erősebb hagyományon nyugvó rendjének a megváltoztatása, sőt egy új uralkodó család behozatala ügyében sem tartja szükségesnek a nemzetet megkérdezni. Megelégszik az egyházi és világi nagyok hajlandóságával. Igaz, hogy Szt. Istvánt nemes szándék vezette. A saját véreiben, az Árpádházi herczegekben olyan hibákat és fogyatkozásokat látott, — a mint azt a mi feljegyzéseink is megemlítik2 — hogy talán méltán félthette tőlük egész élete munkájának eredményét, nemzete létének jövőjét. De bármilyen nemes volt is a szándék, a kivitel módja nem volt megfelelő, a mint azt a következmények meg is mutatták. A magyar központi hatalom kapcsolatban a kereszténységgel csak gyengén megalapozott volt még ilyen nagy királyi önkény elbírásához. Valószínűnek tartjuk, hogy az alsóbb rétegek között azonnal mozgolódás támadt, mihelyt köztudomásra jutott Szt. Istvánnak a trónöröklés körüli intézkedése. Még a hagyományokat századokkal később feljegyző írók sem tudták azt a szörnyűséges dolgot elképzelni, hogy éppen egy Szt. István foszsza meg a tróntól az Árpádokat ! ? Az ő tisztelt alakjának a felmentésére kellett a nemzeti hagyománynak is, az azt feljegyzőknek is Pétert és Gizellát befeketíteniük ! Ez szinte nem is történhetett volna másképpen. Az erős királyi hatalommal szemben a szervezetlen tömegnek annál is inkább több idő kellett a megerősödésre, mivelhogy a régi vezető nemzetségek nagyon lehanyatlattok már. De Szt. István halálával hamarosan felszabadulnak a szenvedélyek. Péter, talán azért, mert nem ismeri fel a készülődő vihar veszedelmes voltát, a helyett, hogy az ország belügyeire 5 V. ö. Timon Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1903. 2. K. 93. stb. Az egyeduralmi elv érvényre emelkedése. 2 Chron. Pict. c. 41. : »Sanotissimus Rex Stephanus . . . tristitia ae gemitibus affieiebatur, praesertim propterea, quia nullus videbatur de consanguineis suis ydoneus ad hoc, ut eo mortuo regnum in fide Christi conservaret. . . Vazul recluserat Rex propter iuvenilem laseiviam et stultitiam ut corrigeretur«. L. m. Kézai с. 24. ; Chron. Bud. p. 72. ; Thuróezi c. 33.
