Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569
580 TR. GOMBOS F. ALBIN". fordítaná minden gondját, minden erejét, országnagyobbító tervekbe kezd, szomszédaival háborúba bonyolódik itt is, ott is, így a nagy messzeségből azt a látszatot keltve, mintha a nemzet előtt tündökölni kívánt volna mint méltó örököse az Árpádoknak. Es ez alatt a háta mögött lángba borult a saját trónja. Á forradalom lefolyásáról alig egy-két szó maradt ránk. Ezek alapján még nagy vonásokban való megrajzolására sem gondolhatunk. Péter tragikumának közelebbi oka — úgy látjuk — abban keresendő, hogy minden becsvágyát, nagyratörését a harcztéren s a külpolitikában kereste, a kormányzást pedig olyanokra bízta, a kik nem egészen jól élhettek a kezükbe jutott hatalommal. így az altaichi évkönyvek is, a mieink is, nem egyenesen a királyt, hanem egyik főemberét tartják minden baj okozójának.1 Ez a hiányos és hibás kormányzat nyugodt viszonyok között nem okozhatott volna jelentékenyebb kellemetlenséget. Most azonban olaj volt a tűzre. Rohamosan erősítette a mozgalmat, a mely a mellőzött, elüldözött Árpádházi herczegekkel szemben Pétert trónbitorlónak tekintette.2 A nagyravágyó, megsértett vagy bármi más okból lefelé szító előkelők között vezetők is akadtak már. Ilyen volt Aba is, a kiről azt írják hogy országos méltóságot viselt s hogy csalárdul támadt ura ellen. A németekkel kezdett háború is a remélt nemzeti felbuzdulás helyett csak a gyűlölködést növelte. Pénz kellett, a minek nyomán népszerűtlen rendeletek keltek,3 sőt arra is rákényszerült a király, hogy Gizella királyné javainak egy részére is rátegye a kezét. Ezt a dolgot ilyképpen beszélik el az altaichi évkönyvek : Péter lefoglalta a maga számára az özvegy királyné javainak egy részét. Magát a királynét is felügyelet alá helyezte s megtiltá neki, hogy a még kezén hagyott vagyonból másoknak bármit is eladományozzon.4 Ebből a mondottak után természetszerűleg csak azt lehet következtetni, hogy Szt. István a királyi javakból a kelleténél jóval többet hagyott feleségének. Ezért kellett erre az urakat i«, a főpapokat is, Pétert is megesküdtetni. 1 Annales Altah. 31. Ad ann. 1041. : »Budonem, horum omnium malorum auctorem . . .« — Chron. Pict. c. 44: »Budám Barbatum, omnium malorum incentorem . . .« — V. ö. Chron. Bud. p. 78. ; Thuróczi с. 36. ; Kézai (с. 25—26.) nem oly határozottan, mint a többiek. 2 Nem kívánunk ugyan súlyt fektetni a kései Albericus feljegyzésére, de érdekesnek találjuk, hogy mennyire helyesen ítéli meg a helyzetet : »Et quia non erat (sc. Petrus) de semine Ungarorum, contra eum promovere 3 A melyeket Aba trónraléptével azonnal megsemmisítenek. (Annales Altah. M. Ad ann. 1041.) De ezzel csak a honvédelmet gyöngítették meg a németekkel szemben, a kiknek támadó fellépésére Péter sikerei után nem is gondolhattak Abáék. 4 Annales Altah. M. Ad ann. 1041.
