Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569
578 TR. GOMBOS F. ALBIN". sokat értő Aba seregeit itt nem is éri veszedelem. A Duna másik oldalán azonban vereséget szenved, tehát a németek által kevésbbé megszállt helyen, mire Adalbert őrgróf egymaga, a birodalom segítsége nélkül, mindkét oldalon visszaszorítja a magyarokat s a további hadakozás már magyar területen folyik.1 Ez a dolog is élénk fényt vet Péter hadratermettségére s Aba tehetetlenségére. Ezek után tehát a dolog lényegéről hallgató forrásokból s az akkori állapotok mérlegeléséből azokat az okokat kellene kihámoznunk, a melyek előidézték Péter bukását. Az altaichi évkönyvek után induló német írók álláspontja nyilvánvalóan tarthatatlan. A mi hagyományaink feljegyzői is annyira képtelennek tartották ezt, hogy egy szót se másoltak le belőle, noha a következetességgel egyáltalában nem törődtek. Nyilvánvaló, hogy az özvegy királyné sérelme nem lehetett elégséges ok a nemzet felkelésére, ha tényleg olyan jámbor és alamizsnálkodó volt is, mint a milyennek a vele talán rokonszenvező nyugati évkönyvesek hiszik.2 A mieink szerint meg éppen gyűlölt alak volt. A kereszténységgel még csak úgy a hogy megbarátkozott nagy tömeg szemében az idegen származású királyné mindenesetre idegen maradt, már csak azért is, mivelhogy az Arpádházi herczegek ellenében ő is a Péter pártján állott. A legfőbb érv azonban az, hogy Gizella Péter bukása után sem kapja vissza a Péter által lefoglalt javait. Már pedig ha e miatt indult meg a mozgalom, akkor Péter bukását nyomban követnie kellett volna az özvegy királyné sérelme orvoslásának. A győzelmes Aba azonban szintén megtartotta a lefoglalt javakat s csak később szorult helyzetében ígéri III. Henriknek, hogy vissza fogja adni.3 Másutt s mélyebben kell tehát keresnünk Péter bukásának okát. a Triestingtől a Bécsi-erdőn keresztül Tullnig zsákmányolni, falvakat felégetni, a lakósokat rabszíjra fűzni stb., stb. mégis csak sok munka lett volna egy februáriusi nap késő délutánjára. A Treisama alatt tehát, a mely mind mai napig elég jól megtartotta régi nevét (Traisen), csakis a Traisen értendő. Közel esik hozzá Tulln is, a hová a magyarok éjjeli szállásra visszahúzódtak. — Szabó Károlylyal szemben Steindorff (i. m. I. 149.) a másik végletbe esik. Ő az alt. évk.-ben található feljegyzést úgy magyarázza, hogy a magyarok a Traisenen átmenve kezdték meg a pusztítást s úgy nyomultak nyugat felé. Azaz ő sem számol a téli késő délutánnal. 1 Herim. Aug. Ad ann. 1042. ; Annales Altah. M. Ad ann. 1041., 1042. ; Annales Wirzibiirg. Ad ann. 1042. ; Annales S. Budberti. Ad ann. 1042. 2 Herim. Aug. Ad ann. 995. 3 Annales Altah. M. Ad ann. 1043.
