Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569

576 TR. GOMBOS F. ALBIN". Hunyadi Mátyás Szilágyival s a többiekkel. Valószínűleg így kerül összeütközésbe a királyi javakból túlságosan megajándékozott özvegy királynéval, néhány püspökkel s az urak közül is egyikkel-másikkal.1 A püspököket leteszi, a javaiért aggódó avagy azokat elpazarló Gizellát felügyelet alá helyezi s kétségen felül a többi engedetlent is megbünteti valamiképpen.2 De kifelé még erélyesebbnek látjuk. Lovagiasnak mondható fellépéssel védi országának s királyi személyének tekintélyét s minden kedvező alkalmat megragadva igyekszik birodalma területét meggyarapítani. A Lengyelország ellen támogatását kérő Bretislaw cseh herczeget, mint a ki lovagiatlan dolgot mert kérni egy magyar királytól, nemcsak hogy kemény szavakkal visszautasítá, hanem — hogy megvetését is éreztesse vele — éppen az ellenkező módon cselekedett.3 »Az adriai tengerparton pedig — írja Pauler,4

noha ő ugyancsak a mi krónikás feljegyzéseink hangján szól Péterről — István nyomába lépett, és a mit az szerzett, fontos hódítással gyarapítá. Magához csábítá Jáderát vagy Zárát, a velenczeiek e régi, hú városát.« De még ezzel sem elégedett meg : terjeszkedni kívánt a keleti határgrófság rovására is. Éles szemmel azonnal felismerte a II. Konrád halálával Németországban beálló, Magyarországra nem minden alap nélkül kedvezőnek vélt fordulatot s azt egy pillanatig sem késik kihasználni. Országnagyobbító tervét többre becsüli az Adalbert határgróffal való rokoni kapcsolatnál, legyőzi a Bretislawval szemben táplált ellenszenvét is és szövetkezik vele az új német király ellen. Hogy Péternek ez a vállalkozása reális alapon nyugodott, azt mindenképpen védelmünkbe kell fogadnunk. Először is az 1030-ki háborúskodás megmutatta a széttagolt Németország gyengeségét az egységes Magyarországgal szemben még egy erős karú német király alatt is. Henrikről pedig már herczegkorában bebizonyosodott, hogy a hadi dolgokhoz nem sokat ért. De igazolják ezt a későbbi események is. Henrik sok mindenben nagy lehetett s nagy is volt, ám mindvégig gyenge hadvezér maradt. A forrongó, egymás között meghasonlott magyarokkal vívott harczai valósággal szánalmas színben tüntetik fel. 1 V. ö. Annales Altah. M. Ad ann. 1041. — Az Annales Sangall. M. (ad ann. 1041.) is tisztára ilyennek tüntetik fel Abát is, »a quo Petrus turpiter expulsus.« 2 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. 3 Chronicae-Polonorum. Lib. I. с. 18. (M. G. SS. IX. 437.) : »Si lex antiqua diffinierit, quod Ungarorum rex Bohemicorum ducis earcerarius fuerit, faciam quae rogatis.« 4 I. m. I. 101. 534. — V. ö. m. Marczali i. • m. I. 305. és Mátyás Flórián (Korunk történetírói és a tudomány.) Kath. Szemle. 1896. 255—256.