Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569

572 TR. GOMBOS F. ALBIN". szőtt volna. Az ő állítólagos német szándékaival éles ellentétben állanak az 1030-ki háborús események is. Inkább volt neki oka arra, hogy haraggal, mintsem szeretettel gondoljon a németek új uralkodó családjára. És ha Szt. Istvánnak a királyné anyagi érdekében tett intézkedései biztosítására már előre meg kellett esküdtetnie úgy Pétert, mint az urakat s a főpapokat,1 akkor hogyan képzelhetjük el, hogy Gizella Péter alatt nagyobb politikai szereplést remélhetett ? Egyébként is Gizella férje halálakor legalább is hatvan esztendős volt már.2

Ilyen magas korban még a rendkívüli lelkek is csak rendkívüli körülmények hatása alatt tűznek ki maguk elé új czélokat. Ha Gizella királyné ilyen rendkívüli energiájú asszony lett volna, annak mégis csak maradt volna valami csipetnyi nyoma a mi hagyományainkban is. El kell tehát fogadnunk azt, hogy Péter Szt. István udvarában olyannak mutatkozott minden tekintetben, mint a kire jó reménységgel rá lehetett bízni a kereszténységben és monarchikus berendezéseiben fiatal Magyarországot. A kútfők aprólékosnak látszó, éppen ezért sokszor figyelmen kívül hagyott adatai úgy nagy vonásokban elénk tárják, hogy Péter trónrajutása nem momentán határoztatott el, hanem rendszereden ránevelték, előkészítették.3

A Szt. Istvánról szóló nagyobbik legendában olvassuk, hogy Pétert István »iam dudum ad se vocavit«.4

Fölemlítik azt is, hogy olyan nevelésben részesült a királyi udvarban, hogy rá lehetett bízni a keresztény egyház védelmét.5

S csaknem egybehangzóan jelentik, hogy a király a sereg fővezérévé nevezte ki, majd fiává fogadta, örökösévé tette és túlszigorúan megbünteté az új helyzettel elégedetlen Árpádházi herczegeket.6 De van még egy más megfontolásra érdemes jelenség is, a miből némi joggal szintén arra következtethetünk, hogy Szt. István udvarában a Péter egyénisége tiszteletre méltó volt, s hogy trónrajutása nem véletlenül történt, avagy éppen Szt. István akarata ellenére. 1 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. 2 V. ö. Wertner, Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 38. stb. 3 V. ö. Pauler i. m. 633. 4 Legenda 8. Stephani regis maior. c. 15. (Endlicher i. m. 153.) 6 Leg. mai. e. 15. ; Hartwici ep. Vita S. Stephani reg. c. 21. (Endlicher i. m. 185.) 6 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. ; Herim. Aug. Ad ann. 1038. ; Hartwici Vita S. Steph. c. 20. stb. Az itt járt montecasinoi barátok Pétert (Salamon néven) egészen István fiának tekintik. (Leonis Marsicani et Petri diaconi Chronica monasterii Casinensis. Lib. II. с. 75. С. M. G. SS. VIL 674.)