Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569

TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 571 feljegyzéseink festik.1

Alapnélküli befeketítésére azonbaa ujabban már többen is rámutattak 2

s így nincs miért részletezni a dolgot. A Péterrel kapcsolatban való szerepléséről majd alább fogmik szólni s itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy Gizella mindvégig teljes mértékben bírta királyi férje bizalmát. Ékesen bizonyítja ezt Szt. Istvánnak róla való szeretetteljes gondoskodása.3 S ha így van, akkor okvetlenül befolyt ő is Péter trónutódlási ügyébe. Most már az a kérdés, hogy milyen szempontok vezethették őt ebben a tekintetben. Szt. István túlságosan bőséges hagyakozása azt a látszatot kelti, hogy a királyné Péterben nagyobb biztosítékot remélt a maga apró anyagi ügyeinek megvédelmezésére, mint az Árpádházi herczegekben. És az anyagiakkal kapcsolatban tekintetbe kell vennünk még azt is, hogy a királyné Pétert a fiatal magyar egyház érdekében is pártfogolhatta. Mert miért kelljen éppen a lelki okokat figyelmen kívül hagyni olyan korban, a mely a chiliasmus kora ! ? A hazai feljegyzések azon alaptalan feltevése, hogy Gizellla Péter révén a királyi hatalom birtokába akart jutni4 ч ezen az úton Magyarországot német kézre szándékozott átjátszani, ezen idők minden jellegzetes tünetével ellentétben van. Semmi nyoma annak, hogy Gizella királyné férje mellett bármikor is politikai szerepet ját-1 Kézai c. 24—25. ; Chron. Pici. c. 41—42. ; Chron. Bud. pp. 72—76. ; Thuróczic.33—34. — Az egykorú vagy közel egykorú külföldi feljegyzésekben mit sem találunk, a mi Gizella rovására írható. A XIII. században író Albericus trois-fontainesi szerzetes (tehát időben s térben jó távol eső) egyedül áll a maga zavaros hírével. Miután Sigebertus nyomán (ad ann. 1010.) elbeszéli a magyarok megtérését — éppen Gizella királynő buzgólkodása következtében, ehhez a következő eredeti s nem máshonnan vett megjegyzést fűzi : »Tarnen dicunt Ungari, quod Sanetus Adalbertus Pragensis episeopus regem Stephanum ad fidem convertit et baptizavit et ipsa rex sua predicatione Ungaros convertit et maiorem ecclesiam Strigonii in honorem Sancti Adalberti instituit ; sed illa regina, ut dicunt, multas malitias in terra illa fecit et ad extremum post mortem sancti regis meritis exigentibus interfecta fuit«. (Chronica Alberici monachi Trium Fontium. Ad ann. 1010. M. G. SS. XXIII. 779.) — Ha ezen zavaros híréhez még hozzáveszszük, hogy nála Szt. István 30 évi uralkodás után 1040-ben hal meg s hogy Péter, a ki Gizella testvére, 1041-től 12 évig uralkodik (SS. 786.), úgy hamarosan tisztába jöhetünk az ő tudósítása értékével. — Más szempontból azonban fölötte érdekes ez a hír, a mely minden izében rávall a mi krónikás feljegyzéseinkre. Ezt Albericus valami úton-módon magyarországi forrásból merítette. Talán olyan hazai embertől hallhatta, a kivel Francziaországban ismerkedett meg, esetleg éppen a párisi főiskolán. S ezzel összevág az a körülmény is, hogy ebben az időben már okvetlenül fel voltak jegyezve a mi hagyományaink is. 2 Mátyás Flórián is (Magyar történeti problémák. Századok. 1894. 405.) Szt. Istvánnak tulajdonítja Vazul megvakíttatását. 3 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. 4 Kézai c. 25. ; Chron. Pict. c. 42. ; Chron. Bud. p. 75. ; Thuróczi с. 34. 37*