Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - II. és befejező közlemény 569

570 TR. GOMBOS F. ALBIN". zéseink így szólnak Abáról, míg a gyűlölt Péterre vonatkozólag egyetlen egy positiv esetet sem tudnak felhozni ! ? S ha ehhez hozzá vesszük még azt a tényt, hogy a németek által elismert, békén hagyott Abával szemben Pétert visszakívánják s vissza is helyezik a trónra : akkor fel kell mentenünk őt a kegyetlenkedés s a dühöngés vádja alól. Pétert továbbá ledérnek, kicsapongónak, felháborítóan kéjencznek rajzolják a hazai feljegyzések. »Aljas jellemű volt!« kerekíti ki a visszataszító képet Horváth Mihály.1

S minderre sehol semmi bizonyíték. Sok mindenből azonban joggal következtethetünk a valószínűtlen rajz ellenkezőjére. Először is, hogy általánosságban szóljunk, nem képzelhető el, hogy a szentté nevelődött Imre herczeg halálával egyszerre oly mélyre sűlyedt volna Szt. István udvara, hogy egy ilyen, szinte közveszélyesnek jellemzett embert kellett volna okvetlenül trónutódnak jelölni. S Péter féktelenül kicsapongó egyéniségével nincs-e ellentétben az is, hogy a hitbuzgóságban ekkoron oly magas színvonalon álló hazai főpapság, sőt a Szentszék is mindvégig a Péter pártján van ? Az adatok szinte egyértelműen jelentik, hogy a főpapság megnyugvással fogadta Szt. István rendelkezését.2 IX. Benedek pápa a Péter ellen lázadókat »eo quod regem suum dehonestarant, iam pridem anathemizarat«.3

Mindenesetre jellemző tünet még Szt. Gellért püspök feltűnően kemény fellépése is Abával szemben 4

és hogy a Péter által letett két engedetlen püspököt azután sem helyezik vissza.5

Az első esetre Horváth Mihály még talál mentséget, azt hozván fel, hogy Gellért »mint velenczei származású olasz Péterben földiét is sajnálta«.6 De nincs semmi ok, hogy Gellért jellemére ilyképpen árnyat vessünk. A másik esetet magyarázni sem próbálják. De nem is lehet. Hiszen a középkoron át számtalan példát találunk rá, hogy a székeikből pusztán politikai okokból, vagy éppen magasztos hivatásukhoz való ragaszkodásuk miatt elűzött főpapokat az uralom változtával azonnal visszahelyezik. Az egyház azonban Aba Sámuel alatt sem kelt az elűzöttek védelmére. Külön kell kiemelnünk Gizella királyné pártfogói szerepét is. Ez természetesen csak akkor nyom valamit, ha bebizonyíthatólag nem volt olyannyira »gonosz«, mint a milyennek a mi ;1

I. m. I. 257.3 2 S az egvházat illetőleg nem is csalódtak Péterben. V. ö.- Chronicae Polonorum. Lib. I. e. 18. (M. G. SS. IX. 437.) 3 Annales Altah. M. Ad. ann. 1044. 4 Vita S. Oerardi c. 18. (Endlicher i. m. 227.) 5 Annales Altah. M. Ad ann. 1041. 6 I. m. I. 265. j