Századok – 1911

Történeti irodalom - Hafemann; Max: Das Stapelrecht. Ism. Flórián Károly 56

56 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 Dr. Max Hajemann : Das Slapelrecht. Eine rechtshistorische Untersuchung. XIV + 114. Leipzig. Duncker <£ Humblot 1910. A szerzőnek az a czélja, liogy megírja a, német árúmegállító jognak történetét. Ez idő szerint ugyanis kiváló német munkák foglalkoznak az egyes városok árúmegállító jogával (Breslau. Magdeburg, Dordrecht, Frankfurt /а. 0. stb.), de olyan munka nincs, mely az árúmegállító jog keletkezését, fejlődésmenetét és tartalmát általában és kielégítően tárgyalná. Szerzőezzel a munkájával az árúmegállító jogról az irodalomban uralkodó fogalomzavart megoldani, valamint a jelzett jognak történeti feljődésmenetét felderíteni igyekszik. Szerző a német árúmegállító joggal akar foglalkozni, Ez alatt azonban nemcsak a mai német birodalomban fekvő városok árúmegállító jogát érti, hanem azokét is, a németalföldi, flammand és osztrák városokét, melyek hajdan a német birodalomhoz tartoztak, továbbá a lengyel és egyéb nem német városokét is, melyek német joggal éltek. E szerint az elhatárolás szerint a szerzőnek a magyar városok árúmegállító jogával is foglalkoznia kellett volna, mert hiszen ezek legtöbbje a magdeburgi joggal élt. Ezt azonban csak annyiban teszi, hogv Budát, Pestet és Pozsonyt mint árúmegállító joggal felruházott városokat felemlíti. Oka ennek bizonyára az, hogy ilyen tartalmú források rendelkezésére nem állottak. Legalább a felhasznált 37 forrásgyűjtemény és 117 mű között ilyent nem találunk. Az árúmegállító jog a városi jognak egyik jelensége és város gazdasági politikájának egyik eszköze. A városi gazdálkodás korszakának fénykorával és majdan bukásával együtt jár az árúmegállító jog sorsa is. Az árúmegállító jognak eredetileg az volt a feladata, hogy a város részére bizonyos árúk olcsó beszerzését lehetővé tegye. Később a nagyobb városok kereskedelmi nionopoliumok szerzésére használták fel. Érdekes jelenség, melynek kielégítő magyarázatát a szerző sem tudja adni, hogy míg Németország nyugati részeiben, főleg a Rajna és Elba vidékén 1300-ig az árúmegállító jog még csak keletkezőben van és az ezen a vidéken később szokásossá váló »stapel« kifejezés, mint terminus technicus, csak 1355 óta lép fel, addig Németország keleti részében már а XIII. század elején, így Wienben 1221 -ben, találkozunk az árúmegállító jognak adománvozá -sával. Sőt 1250-től kezdve határozott terminus technicusként fordul elő a depositio, exoneratio, nyderlage, melynek közelebbi tartalmát az adománylevél ismertnek tartja és így nem is magyarázza, így Frankfurt/а. О. 1253. ; Greifs wald 1270. ; Neu-Landsberg 1257. ; Dresden 1272 ; Breslau 1274. A nomenclature ban láthat ó