Századok – 1911

Történeti irodalom - Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. Ism. Gombos Albin 538

540 TÖRTÉNETI IRODALOM. 540 élt éveket a kuruczkirály mellett. Erre következett a jezsuiták iskolája, rá a bécsi léha élet, a rendszertelen utazás, az ellene irányuló intrikák kijátszására kötött házasság. Csoda, hogy ezen ellentétes hatások teljesen tönkre nem tették az ifjú Rákóczit. Azonban elég korán visszakerül a magyar levegőbe s a nemzet szerencséjére kiheveri neveltetése hibáit. De nem egészen ! S azt gondolom, hogy ezt talán erősebben is ki lehetett volna emelni, így a Rákócziakat annyira jellemző keménységet sikerült csaknem egészen kiölni belőle. A nagy ügyet sohasem tudta erős kézzé vezetni. Nem parancsoló, a milyennek lennie kellett volna, hanem a lemondásig megnyugvó lelkületű maradt mindvégig. Ebből származott aztán egy másik, politikai hibája : a könnyenhívés, a gyorsan támadó reménykedés mindenben. Érdekes, hogy ő maga többször kijelenti, hogy immáron nem hisz senkinek s mégis alig vehető észre, hogy annyi időn keresztül valamit is okult volna a saját szomorú tapasztalatain. Az élet s a diplomatia szövevényes pre etikái között mindenkoron az egyszerűségig becsületes maradt. Ezzel azonban jórészt csak a személyes érdekeinek ártott, nemzetének ellenben — úgy hozták magukkal a kiszámíthatatlan körülmények — nagy szolgálatot tett. De erről később. Itt még csak azt kívánom megemlíteni, hogy »önéletrajz«-át, a mely ezen időszakhoz a legfontosabb forrásúi szolgál, nagy óvatossággal s figyelmes mérlegeléssel használja a szerző, a minthogy másképen nem is cselekedhetett, hiszen ezt már akkor írta, a mikor mindent elveszítve vallásos elmélkedésekben keresett vigaszt. S ez az érzés olykor magával s másokkal szemben is túlszigorú megítélésre vezette. így pl. Thökölyt is rosszúl Ítélte meg. Rákóczi közéleti szereplése akkor kezdődik, a mikor feleeégével magyarországi birtokaira tér vissza. Igen szomorú állapotokat talált itthon. Már akkor tőle várják a dolgok jobbrafordulását, de egyelőre csalódnak benne. Ezt a hitet még jobban megerősíti akkor, a mikor az 1697-iki parasztmozgalom elől Bécsbe menekül. Szürke hétköznapokat él visszatérése után is mindaddig, a míg Bercsényivel közelebbi barátságba nem jut. Most következik be a sorsfordulat. Márki Sándor a legapróbb részletekre is kiterjeszkedve, a lehető hűséggel rajzolja a még kiforratlan élet átalakulását, a beléje nevelt politikai félénkség fokozatos fogyását, az ország dolgai iránt való érdeklődésének emelkedését. De ez a kitérjeszkedés nemcsak ezért szükséges, hanem azért is, hogy annál jobban megérthessük későbbi tiszta önzetlenségének nagyságát. Azt gondolom azonban, hogy Bercsényi Miklósnak a fejedelemre való hatását a kelleténél egy kissé lejebb kívánja szállítani Márki Sándor, mint a hogyan azt az egykorúak itthon s a külföldön hitték. Wagner jezsuita (História