Századok – 1911

Történeti irodalom - Szabó László (Bártfai): A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách-család története. Ism. –ó –ő 52

TÖRTÉNETI IRODALOM. 55 a család történetének tárgyalásával és alkalmas módon annak jelzésével, liogv ez és ez a dolog nagyobb fontosságú, mint valamely egyszerűen családi jellegű esemény. Utóvégre is a historikus mérlegeli az eseményeket és ezen mérlegelésnél még mindig elég tere marad arra, hogy kifejtse az általa tárgyalt egyén szereplésének fontosságát az ország története szempontjából. Ez esetben nem kell kétszer tárgyalni ugyanazokat az eseményeket és sokkal nyugodtabb lehet az elbeszélés fonala. E sorok írója nem is a fönt ismertetett hármas felosztásban látja az újítást, hanem abban, hogy a munka mindenütt tekintettel van a család gazdagsági viszonyaira. Ez tényleg olyan eljárás, a mely eltér a rendes szokástól és becses adatokat szolgáltat a magyar gazdaságtörténet ismeretéhez. És ennek a résznek tárgyalásánál szerencsére még kedvezőbb az író helyzete, mint a személyekre vonatkozó adatok ismertetésénél, mert tudvalevő, hogy családi levéltáraink aránytalanúl több adatot őriztek meg a család vagyonának, mint a család tagjainak történetére nézve. Az e tényekből levont tanúiságot és a vagyonszerzés történetének megírását az eddigi hasonnemű feldolgozásokkal szemben •ezért kell nyereségnek tartanunk. Hogy a munka főleg levéltári adatokon épül fel. talán említenünk sem kell, de hozzá kell tennünk, hogy a már kiadott anyag felhasználására is elsőrangú gond fordíttatik. És ez nagy munkát kívánt meg, mert a feldolgozások által ismertté vált nézeteknek főleg ott volt nagyobb szerepük, a hol a szerző könyve legérdekesebb részeit írta. Az önállóságra való törekvés ilyen esetben új felfogás és hypothesisek okozója lesz. Legérdekesebb ezek között a Forgách Balázs esetére vonatkozó. Szerinte Forgách Balázs »fölizgatott lelkiállapotban van a szörnyű tett elkövetésekor, a mely lelki disharmoniában érzelmein bűnös kezek játszszák az irányító hangokat, vétkes szeretkezés között feledteti el a királyné a hozzá lánczolt lovag lelkiismeretének intő szavát«. Mindenesetre érdekes az a föltevés, hogy Forgách Balázs a királyné iránti szerelemből öli meg Kis Károlyt, noha Forgách Balázs megjutalmazása ellentmondani látszik e hypothesisnek. Az egész munkáról szerzett kedvező benyomás felmenti a bírálót attól, hogy a részleteket sorra vegye apró-cseprő dicséretek és kifogások kedvéért. Hogy a bírálat el merte mondani fönti, az íróéval nem mindenben egyező nézetét a szerző fnódszertani eljárásával szemben és a munkát mégis olvasásra érdemesnek tartja, azzal azt akarta elismerni, hogy a munka kibírja a kritikát és értékét nem rontja az, hogy mindenben nem is jutott el oda, a hova el szeretett volna érkezni. A rossz könyveket az ilyen kritika tönkreteszi, a jóknak értékét csak emeli. —ó —ö.