Századok – 1911
Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497
TÖRTÉNETÜNK ELSŐ SZÁZADAIBÓL. 499 lilenfeldi könyvtáros1 után indulva azt hiszik, hogy Szt. István a fia nevében igényt formált a bajor herczegségre s e miatt keveredett háborúba Konráddal. Pór Antal Szalayhoz csatlakozik, de mégis azzal a hozzáadással, hogy Szt. István talán II. Henrik testvérének, Bruno püspöknek az örökösödési jogát pártolta Konráddal szemben.2 Ezeknek előre bocsátása után pedig térjünk át a dolog közelebbi megvilágítására, kapcsolatban a Babenbergek kezén nagyra nőtt határgrófság megalakulásának s fejlődésének megfigyelésével. Nagy Károlynak az avarokkal viselt győzedelmes hadjáratai után a bajorok földjétől keletre eső területeken határ- vagy őrgrófság alakul. Ennek az elnevezésével, »Marchia orientális«, 856-ban találkozunk először.3 Fénykorában a mai egész »Dunántúliunkat magában foglalta. A magyarok honfoglalása s kalandozása — úgyszólván — teljesen tönkretették. A hunnok és az avarok örökösei az Ennsig terjedőleg a lovas nép számára minden alkalmatos földet uralmuk alá hajtottak. Az Enns menti határvonalon nem igen változtatott a magyarok 955-ki augsburgi veresége sem. Elismeri ezt a tárgyilagos Huber is.4 Nagy Ottó ugyanis vagy olyan súlyosnak tartotta győzelmét, hogy azt újabb támadással nem akarta meggondolatlanul koczkáztatni, vagy pedig a számára sokkal fontosabb itáliai ügyek miatt hagyta kihasználatlanul a látszólagosan kedvező alkalmat. Legközelebbi német szomszédaink azonban, a bajorok, hamarosan észreveszik a Magyarországon beálló nagy átalakulást. Az augsburgi csapás ugyanis megfélemedést szült, a melyre támaszkodva gyökeret vert Géza fejedelemnek a nyugati szomszédokkal állandó békét kereső kormányzása. S ez az irányzat rövidesen annyira megerősödik, hogy a német papok már a kereszténység terjesztéséhez is hozzá mernek fogni. Ezeket a nyugodalmas időket használják fel a bajorok arra, hogy — telepeseiket lépésről lépésre előbbre tolva — a magyarok 1 Ortilo de Lilienfeld, monachus Campililiensis : Notulae aneedotae priores (902 — 1063), e chronica... stirpis Babenbergicae in Osterrichia dominantis, quam . .. Aloldus de Peklarn, .. . Austriae marchionis Adalberte a. 1034—1056. capellanus eonscripsit, . . . excerptae. Kdva : Crembsii 1742. ( »Bavariae causa haereditandae Chunradus R omanorum et Stephanus Ungariae rex dissidentes, arma in alterutrum parabant.«) L. m. Marczali i. m. 132 ; Waitz, Jahrbücher des deutschen Reichs unter König Heinrich I. Berlin, 1863. 237. 2 Szent István király. Történelmi tanulmány. Pest, 1871. 121. 3 Auctarium Garstense. Ad an. 856. (M. G. SS. IX. 565.) : »Karlomanno marehia orientális est commendata«. 4 I. m. I. 168.
