Századok – 1911

Értekezések - GOMBOS F. ALBIN: Történetünk első századaiból. - I. közl. 497

498 DR. GOMBOS Г. ALBIN, tevéséhez csatlakozik, megtoldván azt azzal, hogy a magyar királyt még Konrád Velencze elleni fellépése ingerelhette háborúra.1

Horváth Mihály azt hiszi, hogy Konrád ellen, a ki világhatalomra törekedett, nagy szövetség alakult, élén a pápával, s ennek Szt. István is tagja volt. Esetleg tehát ezért haragudott meg rá Konrád.2 De ezzel kapcsolatban maga Horváth Mihály is felemlíti,3

hogy a valamivel későbben élő Bonizo sutrii püspök tudósítása szerint a pápa a magyarok ellen induló Konrádnak elküldé Szt. Péter zászlóját. E két hír közül tehát az egyik feltétlenül hamis. A Bonizo tudósítását semmiesetre sem lehet figyelmen kívül hagyni ; de a rendesnél is nagyobb vigyázattal kell fogadnunk, a mennyiben a kérdéses hadjáratot teljesen összezavarja III. Henrik magyar háborúival.4 Marczali Henrik éles szemmel a rendezetlen határviszonyokban keresi a háború okát.5

Ám — mint látni fogjuk — a németek már a magyarokkal barátságot tartó II. Henrik idejében elérték a Lajtát. A határsérelem tehát a magyarokat ingerelhette volna támadásra. A háborút azonban a németek kezdették meg. Szalay László és mások az ötszáz évvel későbben író Aventinus 6

és a XVIII. század egyik nagy hamisítója, Chrysostomus Hanthaler 1 Bresslau, Jahrbücher des deutschen Reichs unter Konrad II. Leipzig, 1879. I. 194-195. 2 Magyarország történelme. 2. kiad. Pest, 1871. I. 231. stb. ® I. m. I. 233. 4 Lieber Bonithonis (Bonizonis) Sutriensis episcopi ad Amicum. Lib. IV. (Oefelius, Scriptores Rerum Boicarum. II. 801.) : »Hie ita gestis misit (sc. Chonradus) legatos suos honestos, ut decuit, ad Dominum Papam et supplicans, ut ei vexillum ex beati Petri parte mitteretur, quo munitus posset ungaricum regnum suo subjicero Dominatui. Quod, ut audivit Papa, libenter concessit et mittens nobiles viros ex latera suo, Episcopum scilicet Portuensem et Belinzonem nobilissimutn Romanum de Marmora to, eis haec tradidit praecepta, ut si Regi non displiceret, ipsi in prima aeie vexilla portarent : quodsi Regi displiceret, haec ei intimarent : Victoria, quam tibi spopondimus, vide hoc, ne tibi ascribas, sed Apostolis. Quod et factum est ; nam bello commisso fugerunt Ungari, capta etiam ungarici Regis lancea ; quae per eosdem nuntios Romae delata est et usque hodie ob Signum victoriae ante confessionem beati Petri Apostoli apparet.« 5 A magyar nemzet története. Szerkeszti Szilágyi Sándor. Budapest, 1895. (Marczali, A vezérek kora és a királyság megalakulása.) I. 297—299. 6 Riezler, Johannes Turmair's genannt Aventinus Annales Ducum Boiariae. München, 1883. Il/a. 38. (Lib. V. с. 6.) : »Bruno, Erater divi Honorici secundi, episcopus Augustae Rhetorum, flamen augustalis ibi ex vita excessit. adsunt legati Stephani regis Ugrorum et Gisalae uxoris eius, Honorico filio horum regnum Boiariae, quod maiores, atavus, proavus, avus et avunculus tenuissent, iure haereditario a Chunrado repetunt. quod cum negatum foret, bellum imperátori et regi indicunt domosque abeunt.« L. m. Riezler, Uebersicht über Aventins historische Arbeiten^ U. о. Il/a. 545 ; Marczali, A magy. tört. kútfői az Árpádok korában. Budapest, 1880. 118.