Századok – 1911

Történeti irodalom - Goetz; Walter: Beiträge zur Kulturgeschichte des Mittelalters und der Renaissance. Ism. Dékáni Kálmán 461

TÖRTÉNETI IRODALOM. 461 Minket közelebbről csak három tanulmány érdekel az eddig megjelent kötetek közül. Dr. J. Drehmann »Papst Leo IX. und die Simonie« cz. értekezése tulajdonképen szintén kiválóan egyháztörténeti érdekű ; főként a simonia keletkezésére és egész történetére vet éles világot. Bevezetésében a XI. századbeli pápai hatalomról szólván, mélyen járó fejtegetést ír arról, hogy miként hajlik ez lassanként erősebb vallásosságában éppen a vallás terén megnyilvánuló reformtörekvések felé. Ez iránynak legelső képviselőjét IX. Leóban ismeri fel. A simonia határozott irányba tereli figyelmét és ezután erre irányul minden munkássága. Harczot kezd ellene. Először magában a papságban akarja rendeleteivel megakadályozni ; határozott állásfoglalás már ez az egyházi tisztségeknek világi részről való betöltése ellen úgy Francziaországban, mint a német császárral szemben. A mű befejezéseképen IX. Leó pápának egyházi felfogása s az ennek folyományaként létrejött eredmények fejtegetése következik. Drehman a pápai bullákat, zsinati végzéseket használja fel tanulmányában. Érdekesen tünteti ki a kérdésnek eleinte pusztán vallásos és egyházi belső ügyet képező mivoltától való átmenetét ahhoz a világtörténelmi s egyházpolitikai kifejlődéshez, mely már a nemsokára következő investitura harczhoz szolgál bevezetésül. Maga Leó pápa is, hogy törekvéseinek őszinteségét a saját példájával bizonyítsa, nem elégszik meg a császári kinevezéssel, hanem csak akkor érzi magát igazi egyházfőnek, mikor ahhoz a római nép és a papság hozzájárulását is megnyerte. A Beiträge mult évi kötetei között Dr. Hefele »Die Bettelorden und das religiöse Volksleben Ober-und Mittelitaliens im XIII. Jahrhundert« cz. nagyobb munkája is figyelmet érdemel. A középkori életnek, vallásosságnak, műveltségi s társadalmi viszonyoknak igazi jellemzői ezek a kolduló szerzetesrendek, melyek a XIII. század folyamán Olaszországban keletkeztek. Tulajdonképen a kornak műveltsége, közszelleme, társadalmi s politikai viszonyai szövődnek össze ezekben az intézményekben. Hefele elsősorban is ezekkel a tényezőkkel foglalkozik művében. Utánuk az erkölcsök elvadulásának, a nemzeti öntudat és polgári önérzet vegyülésének s összeütközésének, a kereszténység, papság és pápaság állapotának, a nép lelkében való helyfoglalásának megrajzolását tűzi ki czéljául. A legellentétesebb, különfélébb, de mégis egymásból következő s összetartozó szellemi, erkölcsi, vallási jelenségek hozták létre az első szerzetesrendeket. A XIII. századbeli Olaszország és az akkori egész művelt nyugat különböző viszonyainak nagy ismeretéről, éles ítéletről tanúskodik a műnek ez az első része. Csak ezzel az áttekintő, korfestő bevezetéssel válik előttünk ismerőssé a tulajdonképeni czél, a kolduló