Századok – 1911

Történeti irodalom - Kaposi József: Dante Magyarországon. Ism. Pethő Sándor 452

TÖRTÉNETI IRODALOM. 453 sét is, reájuk is gondolt, mikor fordítását végezte és kommentálta. Ennek a híres Serravalle-codexnek egy példánya a Zsigmondhoz intézett ajánlólevéllel együtt megvan az egri érseki könyvtárban is. A Dante-cultus következő nyomai a Corvinákhoz visznek, de már szélesebb körben ismerik a reformáczió irodalmi mozgalmaiban, később a magyar irodalom újjászületése korában, bár másodrangú olasz költők, különösen a finomkodó Metastasio népszerűsége mögött Dante komor nagysága háttérbe szorul Csokonai és Kölcsey korában. Döbrentey Gábort foglalkoztatja először a Commedia fordításának eszméje, de a magyar költők lelkében csak Aranynál foglalja el a méltóságát illető polczot. Arany az emberi élet közepén bolyongott szintén, mikor Dante örvényei magukhoz vonták. Ismeretlen, csodás szellem világa tárult fel előtte s egy felséges ódában hódolt az altissimo poétának. Ebben a költeményben valóban érezzük Péterffy Jenő szavainak igazságát, hogy sok oly helyre emlékezünk, hol — akárcsak a Divina Commediában — az egyszerű szó a rája nehezülő gondolatok súlya által mintegy mágikus erejűvé vált. A következő fejezetek a különböző magyar Dante-fordítások történetét és kritikáját tartalmazzák. Szemügyre veszi Császár Ferencz, Bálinth Gyula, Angyal (Engels) Lajos, Csicsáky Imre, Szász Károly, Gárdonyi Géza, Zigány Árpád, Kuun Géza, Lánczy Gyula, Péterffy Jenő, Kenedi Géza, Radó Antal stb. fordításait és Dante-tanulmányait. Kimutatja, hogy Császár danteskái nagy szeretettel készült, gondos munkák, melyektől az úttörés érdemét, egyúttal azonban gyarlóságait sem lehet elvitatni. Bálinth Gyulának a tudása elégtelen, a képessége fogyatékos volt, hogy a Divina Commedia mélyére hatoljon, s bár némi ügyességgel verselt, a nyelv művészi kezelésével nem sokat törődött. Angyalnak majdnem egyedüli ambitiója viszont a tartalmi hűség volt. Az Inferno-fordításban maga mondta, hogy ennek kedvéért néha öntudatosan áldozta fel a formai tökélyt. Kísérlete inkább philologiai tanulmány, melyet tartalmas jegyzetek tesznek érdekesekké. Csicsáky műveiről lesújtó, de érdemelt bírálatot mond s enyhén szólva, megengedhetetlen irodalmi reminiscentiákkal vádolja. Tizenkét oldalt szentel Szász Károly teljes Dante-fordításának, s alakhű Isteni Színjátékának legfőbb érdemét abban látja, hogy útját egyengeti ama jövendő vállalkozásnak, mely a tartalmi hűséggel párosult külalakbeli tökélyt a Dante s a katholicismus szellemének átértésével nagyobb mértékben fogja megvalósítani. Ponyva-ízt érez Gárdonyinak különben jól folyó jambikus kísérletében (a Pokol), melyet a millenniumi Pokol-körképhez mintegy szövegképen szerzett. Legnagyobb elismerésre érdemesnek Cs. Papp József prózai