Századok – 1911

Történeti irodalom - Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Ism. Szekfű Gyula 448

TÖRTÉNETI IRODALOM. 451 meg lehetne írni olyan kútfőkből, melyek csakis az országgyűlés lefolyásával foglalkoznak (bár az események mélyére itt se igen lehetne látni, szélesebb alapvetés nélkül), mivel a Parlamentarismus korában az országgyűlés állandó intézmény és szabályozott önálló életet él. A középkorban, s a Jagellók korában, a megalakulni kezdődő rendiség idején ellenben az országgyűlés csak színtér, a hol a régóta meglevő, vagy újonnan fellépő erőknek mérkőzése nyer látható alakot. A társadalmi osztályok, meglevő intézmények, kormányzási és közigazgatási szervek ismerete nélkül az országgyűlések története élettelen adattár lehet csak. A nagybirtok állapota, szervezete, a kisnemesség helyzete 1514 után, az erdélyi rendek képviselete az országgyűléseken Szapolyai vajdasága alatt, Szapolyai és Werbőczy személyes viszonya, mindezek és hasonlók ismerete nélkül a diétákban csak látványosságokat láthatunk. Mikor a vajda egyszer 2000 emberrel ment Buda alá, vagy a mikor a diéta tanácskozása szabadságát megóvandó, счак 200 lovast küld maga előtt oda : ilyen viszonyok közt arról beszélni, hogy az egyik párt a másiknak programmját kisajátítja, legalább is anachronismus. A szerzőtől követett, a meglévő kevés tény előadására szorítkozó módszer megakadályozza azt, hogy mélyebbre lásson, s így az országgyűléseket illetőleg ezután is Huber és Fraknói munkáihoz kell fordulnunk, a kik magasabb álláspontjukon még mindig nagyobb adattömeggel rendelkeznek, mint a szerző aránylag kisebb körű tárgyánál. Az okleveles függelékben többi között néhány igen értékes névtelen jelentést találunk, néhányat azonban már Fraknói felhasznált, az egyiknek (LVIII. szám.) egyes részeit már fordításban is adta. Az oklevelek kiadására is hátrányosan hatott a szerzőnek az irodalomban való tájékozatlansága. Ha nem is kötelező az oklevél korábbi használójának megnevezése, annak nevét mégis illő volna említeni, a ki nemcsak korábban használta az oklevelet, hanem annak ismeretlen másolatára és a korábbi kiadás hibáira figyelmeztetett (LX. számnál, Fraknói). A nélkül hogy a szerző kiadási elveit bírálni szándékoznánk, mellékesen megjegyezzük még, hogy az LIV. oklevél már olyan közismert műben is megjelent, a minő az Epistolae Procerum, Praytól. — A törvényekből végül válogatott szakaszokat ad a függelék, a variansokkal együtt, s ezzel hasznos előmunkálatot nyújt a törvények későbbi tudományos színvonalú kiadásához. SZEKFŰ GYULA. 29*