Századok – 1911

Történeti irodalom - Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Ism. Szekfű Gyula 448

TÖRTÉNETI IRODALOM. 449 nyolta ; Sz., úgy látszik, sem Hubert, sem Liske-t nem használta fel. Az irodalomban való ily tájékozatlanság elemi kérdésekben is megbosszulja magát : így magyarázható, hogy az országgyűlések legújabb feldolgozója egy egész országgyűlésről, az 1524. tavasziról, megfeledkezik, a mely hogy megtartatott, már Kovachich is gyanította, Firnhaber pedig (Quellen und Forschungen z. vaterländischen Geschichte, Literatur u. Kunst, 92—93. 1.) Guidoto jelentése alapján be is bizonyította. Igaz, hogy a szerény osztrák megjegyzi : »Übrigens sei diese Ansicht hier nur als Hypothese aufgestellt, möge ein späterer Forscher diese wenigen Daten zum Weiterbau benützen«, — Sz. azonban, mint későbbi kutató, Firnhaber művéből egyedül Guidoto végjelentését használja fel, Firnhaber nézeteire és összehordott kisebb idézeteire nem volt kíváncsi s így az említett diéta problémájáról sincs tudomása. Saját gyűjtésű oklevelein kivűl főként az Acta Tomdciana irataira s a pápai és velenczei követ jelentésekre támaszkodik, úgy látszik azonban, hogy ezen kútfőknek megbízhatósága iránt sem igen érdeklődött, pedig már Huber figyelmeztetett bennünket a II. Lajos udvarában levő velenczei ügynökök esetleges elfogultságára, s általában a kő vet jelentések használhatóságáról újabban több, nem éppen optimista nézet nyilvánúlt. Mivel a velenczei követek jelentései Sanuto másolatában maradtak fenn, Sz. azt hiszi, hogy Sanuto volt a velenczei követ II. Lajosnál, s hidegvérrel hivatkozik »Marino Sanuto említett jelentésére« (26., 27.1. és egyebütt), a nélkül, hogy a tényleg létezett velenczei követek, Massaro, Bon, Orio, Guidoto nevét érdemesnek tartotta volna magárak megjegyezni. Az pedig közelfekvő, hogy a követ személyének ismerete nélkül lehetetlen megbízható előadássá szerkeszteni a jelentések adatait. Ilyen előmunkálatok után fogott Sz. az országgyűlések története megírásához. A tizenegy év anyagát nyolcz részre osztotta, a mely tárgyi beosztásra való törekvésével joggal tart érdeklődésünkre számot. A nyolcz időszakot, illetőleg momentumot képviselő fejezetczímek a következők : Kísérletek a regensség megteremtésére ; az iij kormányzási mód alkalmazása ; ellenállás az új kormányzási mód ellen ; a főnemesi confoederatio első sikere és kudarcza ; a köznemesség első győzelme ; a köznemesség a végrehajtó hatalom birtokában ; a főnemesség előkészülete a köznemesi kormány megbuktatására ; a köznemesi kormány bukása. Nem tekintve, hogy az egyik fejezet 35, a másik csak négy lapra terjed, tárgyi szempontból sem hisszük, hogy II. Lajos korának jövő kutatója meg fog maradni a Sz.-tól nyújtott beosztás alapján. Bár a fejezetek czímei megokolását sehol sem találjuk, egyesek, mint a legelső, könnyen igazolhatók, másoknál SZÁZADOK. 1911. VI. FÜZET. 29