Századok – 1911
Értekezések - LEFFLER BÉLA: Magyar vonatkozású német népénekek. - I. közl. 31
I 44 LEFFLER BÉLA. die kleine Kinder in der wiege | stechte sie an jre spiesz | bey 1100 die ich nit liege. Die schrien in solcher grossen not. drey gantzer tag ehesie waren todt. Vatter vn mutter must zu sehen | auss zug man sie nachet vnd bloss mit pflitz pfeilen zu in schosz | auch manncher Turck thet jehen j Wo ist jetzund dein Christus schrey er soll dir helffen | den weibern nach den brüsten sie schreichen vnd theten wehgelffen | man ha wet in ab Fuss vnd Hen dt | die Christen so elend. De ne folytassuk ezt a borzasztó képet, melyben a szerző a törökség által valaha csak elkövetett kegyetlenséget mind összeírta. így nem csodálkozhatunk azon a félelmen, melyet a békés német polgár érzett, midőn a »török« nevet csak kiejteni hallotta. Hasonlóan nem csodálkozhatunk a magyarok iránt tanúsított gyűlölet fölött, midőn már nem keresztyéneknek, hanem a török czimborájának, szövetségesének tekintették. Öröm, lelkesedés szállja meg olykor ezen verses újságok igénytelen, névtelen szerzőjét, ha a keresztyének diadalát hirdetheti. Ilyen diadalról szól egy 1584-ből való énekünk. Czíme r Warhafftige Newe Zeitung von der "Siegreichen Niderlag | sieben Tausend Türchen | sampt jhren Obersten j geschehen den 26 tag okt. bey Slun in Chabaten \ diss 84 Jars. Im Thon : Erhalt vns Herr bey deinem Wort | etc. (F. 25.) E történeti kútfők szerint Ferhad boszniai basa betört Krajnába, de ezen kalandja rossz, véget ért.1 Ugyanis Erdódy Tamás horvát bán a visszatérő törököt Szluin mellett megtámadta, legyőzte és a foglyokat szabadon bocsátotta. Ezen seregről ad hírt az ének szerzője, csak a neveket másítja meg. Szerinte Jobst v. Thurn volt a horvát generális, a bán pedig Ungnád Kristóf.2 A csata a keresztyének győzelmével végződött. E feletti örömében megjövendöli az énekszerző, hogy nemsokára kipusztul a török. Elég baj, szerinte, hogy ezelőtt nagyon könnyedén vették 1 Horváth : Hadi krónika 104—5. 3 1583-ban nevezte ki Rudolf Erdódy Tamást az idegen Ungnád helyébe. Szalay—Baráti III. 126.