Századok – 1911

Történeti irodalom - Zarándy A. Gáspár: Huba vére Szemere. Ism. Gombos Albin 292

TÖRTÉNETI IRODALOM. Huba vére Szemere. összeállította és többekkel együtt írta Zarándy A. Gáspár. Budapest, 1910. Nagy 4°. 150+122. 11. »Ajánlom fiatal véreimnek ! Olvassátok és tanuljátok, mivel tartoztok a földnek és hogyan szeressétek a hazát, a melyet ősötök hódított !« Ezen meleg szavakkal vezeti be Szemere Miklós a családi könyvet, a melynek tartalmilag Nagy Géza, Wertner Mór, szerémi herczeg Odescalchi Arthur, Dedek Crescens, Fáy Elek és Zarándy Gáspár dolgozatai kölcsönöznek irodalmi értéket, a Hornyánszky-nyomda pedig külsőleg oly ízléses díszszel állította ki, hogy az bármely ország nyomdaiparának becsületére válnék. A szöveg között és pótlékképen 170 pompás fénynyomatot találunk a Szemere Miklós nagybecsű gyűjteményében lévő, a családra vonatkozó régi oklevelekről, czímerekről, czímeres pecsétnyomókról, pecsétekről, családi arczképekról és számos olyon műtárgyról, a melyeknek jórésze unicum számba megy. A munka nem a nagyközönség, hanem kifejezetten a család számára készült. Am a messze-múltba visszanyúló nemzetség története annyira része hazai egyetemes történetünknek, hogy a könyvben összegyűjtött komoly tanulmányokról, mint históriai irodalmunk adalékairól, tudomást kell vennünk. A Huba-Szemere nemzetségnek a legrégibb időkre vonatkozó krónikás emlékével, Béla király névtelen jegyzőjének feljegyzésével (cc. 6., 33—37.) Nagy Géza foglalkozik. A névtelen ugyanis — a mint tudjuk — felsorolja a hét vezért, a hatodiknak Hubát említvén, »a kitől Zemera nemzetsége származott«. Majd pedig részletesen elbeszéli, hogy miképpen hódította meg Huba Zuarddal és Kadocsával az Ipoly s a Vág között elterülő földet. Nagy Géza, a ki e kornak maga is ismerője, Sebestyén kútfő-tanulmányát és Vámbérynek a kirgizek s más rokonnépek között tett éles megfigyeléseit véve segítségül, fejtegeti a névtelen idevonatkozó feljegyzéseit és a következő conclusióra jut : Nálunk a honfoglalást követő időkben az írást a történeti ének pótolta, a mely kötött formájánál fogva szinte változat-