Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUSI. 23 adatuk volt a niai kerekeskutakhoz hasonlatos felvonószerkezetnél »onerare bulgas vei utres in quibus milliatura, hoc est minutiae salium aut sales ipsi extrahuntur ac foris exonerare salesque extractos in horrea importáré«.1 Ilyen lóerővel hajtott fel vonógép — úgy látszik a középkori bányák egyetlen gépe — minden bányában volt, nevezik pedig a források »gepel, kepei, gapel«-nek azaz gépely-nek. Hogy micsoda gép volt ez, azt is megmagyarázzák nekünk a források, mondván : hogy gépelynek nevezik »pyramidalem machinam extractoriam vulgo gepel, vertunt octo equi, qui cum 60 saccos ex cute bovina factos, repletos rudi minere extraxerunt«.2 Szóval egyszerű felvonógép. mely az aknából merőlegesen, kötélre akasztott bőrzsákok (tömlők vagy vödrök) segélyével kiemelte a bányából a fölösleges földet, vizet és más idegen anyagot ; ha pedig a gép erre a czélra nem volt lefoglalva, akkor esetleg a sónak a föld színére való felvonására használták. A ki manapság látott már szerb kertészeknél rendszerint lóerőre alkalmazott vízfelvonó gépet, annak fogalma lesz a gépely szerkezetéről is. Az ilyen gépelyt 6—8 ló ereje mozgatta, a lovak mellé voltak rendelve a gépelyesek — kepellistae (sunt curatores et rectores «quorum, qui salem e fodinis extrahunt), a kiknek a lovak gondozása mellett még feladatuk volt a gépely rendben tartása, esetleges hibák, romlások kijavítása. A statutum szerint minden egyes bányánál két-két kepellista volt (Tordán a XVI. században 3, Désen 2, Kolosaknán 1 volt). A sóvágáshoz szükséges szerszámok és egyéb vasniunkák elkészítéséhez és javításához kovácsok (fabri) voltak alkalmazva, a kik mellé inasok — famulusok — vannak adva. A vaskovácsoláshoz szükséges faszenet a sóbányakamara szénégetői (carbonarii) égetik. A bánya világítása faggyú mécsesek segélyével történt. A mármarosi sóbányakamaránál a bányászoknak, illetve sóvágóknak a szükséges faggyút a kamarás osztotta ki, míg máshol, mint pl. a XVI. században Tordán erre a munkára külön közeg volt alkalmazva, a faggyúMosztó (distributor sepi). Mivel a só vágók posztót is kaptak fizetés fejében, külön posztószállítók {panniferi) is szerepelnek némely kamaránál (mint pl. 1434-ben a széki sókamaránál),3 de, hogy ilyenek Mármarosban voltak-e, arra határozott adatunk nincsen. 1 Limbus II. sor. 32. csomó, 26. 2 Tört. Emlékek, pénzügy 1555. A bányákról szóló Declaratio. Ilyen gépelv képe látható a Miksa-féle bányarendtartás 1760. évi kiadásának 64. és 86. old. Orsz. Levéltár. N. R. A. f. 1856 : No 18. 3 Kállay-lltár No 95.