Századok – 1911
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10
22 DR. IVÁN VI BÉLA. zett 1>щади\п1ог<(~-1 vagy numeratort (contrascribának is nevezik), ennek feladata volt összeszámolni és nyilvántartani a kibányászott sómennyiséget (magulatores sunt numeratores salium).1 Nevüket valószínűleg a »só-máglyá«-tól kapták. Hogy főleg ezzel a feladattal megbízott alkalmazott volt-e ez időben a mármarosi sóbányakamarában, — bizonyítani nem tudjuk. A sóbányakamara alkalmazottainak lelki gondozására volt itt külön lelkész (presbiter vagy capellanus), kit a sóbányakamara és a sóvágók közönsége közösen tartott. Szó volt már arról, hogy az ispán, illetve kamarása tartozott a sóbányaktomara alkalmazottainak egy részét természetben is «llátni, »asztalt kellett adni«, mint a statutum mondja. Habár a statutum nem is sorolja fel, de ennyi ember élelmezéséhez feltétlenül szükséges volt és — legalább 1498-ig, midőn a természetbeni ellátást II. Ulászló megszüntette — kellett is lenni sütőfőző személyzetnek. Itt is kellett lenni : sáfárnak (dispensator), kulcsárnak (claviger), szakácsnak (cocus), söíőnek (pistor), esetleg még tán kertész is volt, a minthogy ilyen volt pl. a XVI. században a tordai vagy a rónai sókamara személyzete közt, hol ezek mind szerepelnek.2 A mi már most a voltaképeni technikai sóbányászatot illeti, ennek keresztülvitelénél a munkamegosztás elvének alkalmazásával találkozunk. A tulajdonképeni bányászást a sóvágók (incisores salium) végzik, ezeknek főfeladata a bányanyitás és a sófejtés. Már a sónak a tárnából a föld felszínére szállításával nem bajlódnak, mert erre külön szolganép (famuli) van melléjük adva, még pedig bányánként kettó-kettő, míg »pro extrahenda terra et aqua de salifodinis« hat úgynevezett rotarii (kerekistae) volt alkalmazva. Ezeket más sóbánya kamarában, pl. Tordán »milliaristae«nek nevezik, Mármarosban azonban rotarii vagy kerekistae a nevük.3 Míg itt hat ilyen kerekista volt, addig pl. Désen vagy Tordán még a XVI. században is csak négy volt.4 Ezeknek fel-1 1552 jan. 1. (helyesebben márczius—április, de mivel a csonka levéltári darabhoz az 1552 jan. 1-én kelt kir. utasítás vége van tévesen odahelyezve, e szerint kell rá hivatkoznunk.) Bornemisza Pál veszprémi püspök és Wernher György az erdélyi sóbányakamarák megvizsgálására kiküldött biztosok jelentése I. Ferdinánd királyhoz. Orsz. Lltár. Limbus II. sor. 32. csomó, 26. 2 U. itt. és Orsz. Levéltár. Liber Instructionum IV. fol. 16. b. 3 »Milliaristae, qui in Maromarusio vocantur kerekistae« — azaz »rotarii sunt quatvor.« U. о. Limbus II. sor. 32. csomó, 26. 4 U. о. Limbus II. sor. 32. csomó, 26.
