Századok – 1911

Történeti irodalom - Iványi Béla: Bártfa sz. kir. város levéltára. Ism. Erdélyi László 200

206 TÖRTÉNETI IRODALOM. 206 a család vezetékneve idővel kialakult — Dobai Miklós mindszenti plébánosnak, szepesi kanonoknak, majd pannonhalmi apátnak (1422—1438) és a pannonhalmi konventnek, mint hiteles helynek, oklevelei 1420-tól kezdve a Dobai család irataival kerültek Bártfára s az apát családi és személyi ügyeivel vannak összefüggésben. Iványi regesztái a bártfai levéltárból pontos keltezéssel 1500-ig terjednek, de felölelik a határév közelébe eső keltezetlen iratokat, lajstromokat is. Ügy hogy számuk összesen 3578 levéltári darabot tesz, a miben sok a könyvalakú kézirat. Eddig aránylag kevés volt közzétéve. A tömérdek történeti anyagnak nagy értéke, a melyből föntebb bemutattuk röviden a felvidéki városok fejlődésének egyik tanulságos typusát, magának Bártfának és kiváltságainak kialakulását, eléggé igazolja azok érdemét kik tervbe vették s lehetővé tették a bártfai regeszták nagybecsű kötetének és további folytatásának kiadását. A levéltár legújabb rendezése adott reá alkalmat, ennek megindítója, szorgalmazója pedig Rhody Alajos bártfai polgármester, a ki 1906-ban Andrássy belügyminisztertől országos levéltári szakértő kiküldését kérte. A küldetés dr. Iványi Bélára, az agilis, szorgalmas levéltári tisztre esett, ki lelkesen, rövdd négy hónap alatt ügyesen végrehajtotta a bártfai gazdag levéltár középkori, mohácsi vészig terjedő anyagának rendezését és erre előkészítette a további anyagot is ; a rendezett részt keltök szerint pontosan meghatározta, az okleveleket erős borítékokba rakta, a borítékon jelezte keltezésöket, kiállítójukat, tartalmukat s végül pontos időrend szerint megszámozta. Ebben a fárasztó, sok figyelmet és kitartást kívánó munkában buzgón s önzetlenül támogatták őt dr. Yass Antal gymnasiumi igazgató és dr. Pályi Gyula tanár két tanulójukkal. A levéltárrendezés és regesztázás nyomában természetszerűleg kínálkozott az a terv, hogy a becses regeszták közkincscsé legyenek, a miben úgyis szegények vagyunk. Hogy e terv megvalósult, ezért méltó hála illeti meg a Magyar Tud. Akadémiát és történelmi bizottságát. Iványi becsületesen, komoly lelkiismeretességgel, igaz tárgyszeretettel és körültekintő figyelemmel teljesítette nemcsak a levéltárrendezéssel járó regesztázást, hanem a^t is, hogy e regesztákon belül mentől több értékes szövegkivonatot és másolatokat nyújtson s az okiratok, pecsétek és codexek rövid külső leírásával, valamint az eddigi kiadások jelzésével munkája eredményét más kutatók részére mentől használhatóbbá tegye. Az I. kötet hiányzó tárgy- és névmutatója a II. kötetével egyesítve fog megjelenni. Hogy a nagy tömegű anyag gyors rendezésébe s regesztálásába itt-ott csúsztak be némi hibák, ezt a priori is föltehetjük.