Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - III. és befejező közl. 187

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNVA-STATUTUM. 189 vidékének lakossága kénytelen volt minden tilalom ellenére sószükségletét Lengyelországból beszerezni, sőt ezt, mint a sókamarások panaszaiból és a királyok parancsleveleiből látjuk, máskor és többször is megtették.1 Az idegen só behozatalát tiltó rendelkezést, a megfelelő sanctióval együtt még az 1518. évi X. és 1519. évi III.

2 törvényszakaszok is ismétlik. Látjuk tehát, hogy közvetlen a jelen szabályrendelet kiadása előtt intézkednek e tárgyban a törvények, de úgy látszik, a kívánt eredmény nélkül. Ezen okból a rendelet a behozatali tilalom sanctióját megszigorítja, kimondva, hogy ha ezután mégis akad olyan vakmerő, a ki idegen sót be mer hozni, az, ha nem nemes vagy polgári rendű, fejének és javainak, ha pedig nemesember, javainak elvesztésével bűnhődik. A szabályrendelet jelen pontjának végrehajtásával a kir. kincstárnok bizatik meg, a kinek feladata lesz a külföldi sót az ország határain vagy a harminczadosokkal vagy másféle tisztekkel vagy pedig a királyi szolgákkal kinyomoztatni. A ki pedig ezeket az ilyen idegen só kinyomozásában megakadályozná, ugyanúgy fog bűnhődni, mint a sócsempészek. A sócsempészet figyelemmel kísérése és a csempészett sónak kinyomozása eddig a sókamarások feladata volt. így pl. a magyarlengyel határ Bártfa körüli részére a kassai sókamarás ügyelt fel.3 Most, hogy a királyi rendelet a sóárusító kamarákat megszüntette, ez a feladat a határrendészet más közegeire, első sorban természetesen a harminczadosokra hárult volna, azonban okleveles adatunk van arra nézve, hogy szabályrendeletünk ez a része is papiroson maradt, mert a régi kamarai rendszer nem szűnt meg és így a sócsempészet (mely a szigorított intézkedések daczára tovább is vígan folyt) szemmel tartását és üldözését továbbra is a sóárusító kamarák látták el. Ennek bizonyítására csak néhány példát idézünk. II. Lajos király 1524 május 10-én Budán kelt oklevelében, melyet főleg Zemplén, Sáros, Abauj, Borsod és Ung vármegyék tisztikarához intézett, a következőket írja : »Intelleximus esse nonnullos, qui passim sales externos ас divagos contra veterem consvetudinem in hiis observari solitam et proventuum camerarum salium nostrorum, reginalisque maiestatis diminucionem manifestam vendere consvevissent«, melyet tovább tűrni nem akarván, fel-1 Bártfa sz. kir. város ltára : 1480 október 9., 1495 decz. 30., 1496 decz. 13., 1497 julius 10., 1514 április 10., 1514 április 11. és 1524 május 10-én kelt oklevelek. 2 Kovachich : Sylloge I. k. 250. és 272. 1. 3 Bártfa sz. kir. város ltára : 1480 október 9., 1495 deczember 30., 1496 deczember 13. és 1497 julius 10-én kelt oklevelek.