Századok – 1911

Történeti irodalom - Riedl Frigyes: Gyulai Pál. Ism. V. J. 144

144 TÖRTÉNETI IRODALOM. Harmadik hadjárata után sem szűnt meg fáradni kedvelt terve kivitelében. 1602. julius hóban a bosnyák püspöktől küld Ferdinándnak jelentékeny pénzösszeget, szeptemberben pedig Serra Jakab útján Buda alatt 100.000-et fizettet ki a császári csapatoknak. 1603-ban kiürítve találván pénzszekrényeit, váltókat állít ki a császár javára s diplomatiai úton működik a ker. Európa javára, még pedig pápasága utolsó két esztendejében inkább keleten, mint nyugaton. KRAJNYÁK EDVÁRD. Gyulai Pál. Irta Riedl Frigyes. Olcsó Könyvtár, 1598—1599. sz. Budapest, 1911. 48 lap. Riedl Frigyesnek e rövid tanulmánya néhány nagy vonásban Gyulaihoz méltóan megadja azon felfogás keretét, a melybe az ő irodalmi alakja helyesen beleilleszthető. Bizonyára egyben-másban bővülni fog e keret ; Gyulai jellemének, kritikai és költői működésének irodalmi életünkkel való szoros kapcsolata nem egy pontban részletesebb megrajzolásra vár ; de Riedl Frigyes vázlata többé nem mellőzhető azon fejtegetésekben, a melyek a legnagyobb magyar értekező író egész pályáját felvilágosítani hivatvák. Nekünk úgy tetszik, hogy Riedl ugyanazon műszerekkel dolgozik, a melyek Gyulai alkotó műhelyének oly fényesen bevált eszközei. Gyulai a jellemzés művészetének a nagy mestere emlékbeszédeiben, irodalmi tanulmányaiban, essayiben, kritikáiban és novelláiban. Éles és átható tekintettel látja meg hősének mindama jellemvonásait, a melyek működésének bélyegét rá nyomják korára, a való életre. A mint szemében is oly szúró fény villogott, a mely a jellem legtitkosabb rejtélyeibe is világot szórt. Mint tanulmányíró, jellemrajzoló nem fejtegeti a jellemzés módszerét, nem vezet rá bennünket arra az útra, a melyen haladva a kialakult jellem bonczolatához, a különböző sajátságok egymásba olvasztásához jut; de magából a kész műből láthatjuk, hogy ugyanazon szempontok vezetik, mint a melyek az újabb franczia és angol művészek fejtegetéseiben oly eleven színekkel jelennek meg a szemlélő előtt. Riedl is elmélkedéseinek kész eredményét adja, tömören, szinte tartózkodva minden részlettől. Csak az alapvonásokat jelöli ki, de ezek éppen olyan találóak és igazak, mint a mily művészi érzékkel és biztossággal papírra veti. Gyulai tehetségeinek és hatásának gyökerét jelleméből látja kisarjadzani, költői fogékonyságát s kritikai eszméit erkölcsi egyéniségének forrásából. Igazságszeretete, józansága, a kétszínűség iránti gyűlölete, eszméi