Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUSI. 15 anyag pocsékolása), ennélfogva a király az országtanácscsal együtt szükségesnek tartotta érett megfontolás után a mármarosi sóbányakamarában a sóvágás, sóárulás és egyéb, a sófejtés körűi szükséges munkálatok végrehajtását illető és alább következő rendelkezéseket és szabályokat életbeléptetni. Ezt mondja a statutum. A tény pedig az, hogy a mint a pénzbeli jövedelemmel, úgy a sójövedelemmel sem tudott Zsigmond király bánni. A mint nagy pénzösszegeket elprédált, úgy roppant mennyiségű sót is elvesztegetett, tekintet nélkül arra, bogy azt a bányaüzemek elbirták-e, vagy sem és úgy látszik, a sóbányakamarák jövedelmezőségének és igazgatásának kérdéseivel csak akkor kezdett törődni, a mikor már ráfizetett azoknak művelésére és fentartására. Ez a kényszerhelyzet lehetett a döntő ok arra nézve, hogy a szóbanforgó statutumot kiadja. A jövedelmezőség kérdését pedig úgy vélte megoldhatni, ha a munkabéreket, melyet eddig a bányakamara-ispánok és kamarások, úgy látszik, vagy saját belátásuk szerint, vagy pedig a sóvágók követelésének engedve állapítottak meg, maga szabályozza, vagy talán helyesebben mondva, az eddigi munkabéreket egyszerűen leszállítja és ezen tényt írásba foglaltatva, szabályrendelet formájában kiadja. Hogy tényleg a munkabérek kérdése volt a statutum alkotásának egyik legfőbb oka, azt abból is látjuk, hogy ennek első pontjai és az egész statútumnak mintegy a fele ezzel foglalkozik, míg a rendelet másik része inkább büntetőjogi és más vegyes rendelkezéseket tartalmaz. Kíséreljük meg már most ezen statutum alapján a középkori sóbányakamara személyzeti viszonyainak, technikai berendezésének, a munkabéreknek, a sóvágók jogviszonyainak stb. lehetőleg hű képét vázolni, melyet azzai az engedménynyel óhajtunk megtenni, hogy a hol a jelen rendelkezésünkre álló szabályrendelet hiányos és hézagos, ott ennek kitöltésére az 1498 április 28-iki statutumot és a körülbelül 100 évvel későbbi (a XVI. század közepéről való) retrospec.tiv okleveles anyagot (sóbányavizsgálati jelentéseket, utasításokat, összeírásokat stb.) felhasználhassuk. A középkori királyi sóbányakamarának, tehát a mármarosinak is, élén a sóbányakamara ispánja áll. (Comes camerae salium nostrorum regalium pl. de Maromorosio.) A király nevezi őt ki és mint országos főhivatalnok, gyakran a királyi tanácsnak is tagja (pl. Ozorai Pipo). Űgy látszik, eleinte egyenesen a királynak van alárendelve, később a kir. kincstárnoknak.1 1 M. O. D. L. 11623. ; Kassa város lt. nyilv. 422, 423. és irreg. 1021. m. sz. 1504. márczius 21. Bornemisza János királyi kincstárnok Herendi