Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

16 DE. IYANYI BÉLA. Feladatai közé tartozott általában a sóbányakamara vezetése, igazgatása, minden tekintetben. A statutum szerint pedig a mármarosi sőbányakamara ispánjának feladatai : 1. A l;.amma pénzügyi és anyagi igazgatása. Kifizeti az összes pénzben fizetendő napi, heti béreket, a természetbeni járandóságokat, a bányaalkalmazottak egy részének élelmezését stb. kiadja, egyáltalán a sóbányakamara vagyonának legfőbb kezelője. Tartozik minden pénzbeli fizetést — a statutum szerint — új »nagy« pénzzel teljesíteni, viszont neki is minden vámot, adót vagy bármi néven nevezendő tartozást csakis ezen új nagy pénzzel lehet fizetni. 2. A mármarosi sóbányakamara ispánja vagy kamarása magán-, büntető- és közigazgatási bíráskodási hatalommal is fel volt ruházva. A sóbányák területén bármely — de főleg bánya — ügyben bírói hatalma kizárólag csak az ispánnak vagy kamarásnak van. Ügy látszik, erre czéloz Anna királynénak a mármarosi öt koronaváros számára 1504 május 14-én adott kiváltságlevele, midőn azt mondja : »Item, ut a modo deinceps, omnes causas coram eis motas, non directe ad cameram sive comitem Marmarosiensem ipsum pertinentes, judicare . . . liberam habeant potestatem.«1 Mellette azonban 1498-ig a mármarosi magyar koronavárosok, továbbá a sóvágók bírái bin negocio solium et navium« szintén bíráskodhattak, de persze nem a bányák területén. Ezt a kiváltságot azonban az 1498. évi statutum2 megszüntette és kimondotta, hogy ezen só- és hajózási ügyekben bárki felett (tehát tekintet nélkül arra, hogy sóvágóról, városi polgárról vagy más emberről van szó) mindig csak az ispán vagy a kamarás vagy ennek erre kirendelt embere ítélhet. (1429-ben Zombori János mester panaszt emel, hogy bizonyos, a tordai sóbányakamara területére szökött oláhokat az ottani kamarások sem ki nem szolgáltattak, meque ex parte eorundem indicium fecissent«. Dl. 28198.) Ezeken kívül tudjuk azt is, hogy Huszt, Técső és Sziget városok bírái, az általuk a sóvágók közül választott esküdtekkel és a sóvágók bíráival együttesen tartoztak ítélni olyan ügyekben, melyek városi lakosok és sóvágók közt merültek fel. Arról, hogy milyen természetű ügyek tartoztak ezen vegyes bíróság elé, — sajnos — nem tudunk, valamint azt sem tudjuk, hogy pl. fellebbezés útján nem-e volt a kamarai Miklósnak és András deák szegedi sókamarásobiak meghagyja, hogy Kanizsai Györgv belgrádi bánnak a fizetés fejében neki járó 500 forintnyi sót adják ki. M. 0. JD. L. 25430. 1 Az 1498. ápr. 28-iki sóbánva-statutumot közli Mihályi : I. m. 015. 1. 2 M. O. D. L. 22477.