Századok – 1911

Történeti irodalom - Horvát Károly: VIII. Kelemen magyar- és horvátországi hadi vállalatai. Ism. Krajnyák Edvárd 129

135 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az erdélyi fejedelem a török veszedelem ellen Rudolfnál személyesen keres oltalmat. Carillo gyóntatóját elküldi Rómába s onnan Madridba. A pápa jelentékeny pénzsegélyt ad neki, a spanyol király pedig 80.000 db aranyat s a hadjárat idejére 20.000-et, azonkívül megígéri, hogy elküldi majd flottáját az Adriai-tengerre. A szerző erre az 1596. évi hadi eseményeknek, Lippa, Temesvár ostromának, Hatvan bevételének, Eger elestének rövid elbeszélését adja, azután áttér a Mező-Keresztes mellett okt. 23-án lejátszódott drámának előadására. Ennek kapcsán a szerző jegyzetben felemlíti, hogy az Aldobrandini családi könyvtárban ráakadt (Tom. 150. No. 21.) a mezőkeresztesi csata egyik szemtanújának, Ferrante de Rossi pápai kapitánynak Aldobrandini tábornokhoz intézett értékes jelentéstételére, a melyhez a csatamező térképét is csatolta. Ennek mását a szerző műve elején közli. E győzelmét a szultán ünnepies kiáltványban hozta összes alattvalóinak tudomására, a melyet Marco Antonio Bonicci olasz nyelvre lefordított. A szultán 100.000 ker. katonáról s 1000 ágyúról szól, a melyek közül 200-at zsákmányul ejtett. A ker. sereg szétoszlott, Miksa Kassára menekült, a nagy remények dugába dőltek. A visszavonuló török sereget érzékeny csapás érte utói. Az erdélyi fejedelem nov. 15-én Nikápoly mellett megfutamítja. A pápa a sok segélypénz küldözgetésével kimerítette pénzforrásait, hisz egyedül Lengyelországba Gaetano bíboros 300.000 ftot vitt ; mindamellett újabb segédhad elküldésére határozta el magát. 1597 jun. 3-án azt tudatja a pápa Rudolffal, hogy Aldobrandini gróf vezetése alatt újabb segédhadat szándékozik küldeni neki, feltételűi azonban megszabja, hogy Rudolf maga álljon a hadsereg élére, Miksa főherczeg pedig mondjon le a »lengyel király« czíméről. Jan. 30-án kinevezi Aldobrandinit a pápai hadsereg fővezérévé havi 3000 arany fizetéssel s másnap elküldi Prágába, honnan Lengyelországba volt indulandó, hogy a királynak 200.000 frtot kifizessen a hadsereg fentartására. Prágában Báthory fejedelemmel találkozik, a ki nem tudja bevárni a császár elhatározását. Aldobrandini is kénytelen majd két hónapig ott maradni. Az udvarban éppen nem harczias a hangulat. Prágába bolgár és oláh követségek érkeznek, hogy közreműködésüket felajánlják a török ellen. Aldobrandini nemcsak őket bátorítja, hanem ilyen tartalmú levelet is küld az oláh fejedelemnek. Bizonyára nem szívesen hallgatta a császári miniszterek meg az erdélyi fejedelem kölcsönös vádaskodását ; azért nem igen bízott az utóbbinak közreműködésében.