Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

12 DK. IVÁXYI BÉLA. szetesen az egyházakról, templomokról, kórházakról sem feledkeznek meg.1 Mindezek mellett fontos szerepet játszott a só a nemzetközi forgalomban is. Már a XII. században nagyon élénk a Dunán a sóforgalom2 és az e század vége felé alkotott hamburgi és steini vámszabályzat, külön vámmal sújtja a magyar sót.3 Nem csoda tehát, ha királyaink rátették kezüket a sóbányászatra és a bányaművelés közigazgatási, jogi és gazdasági, viszonyait — természetesen a háttérben mindig a jövedelmezőség kérdésével — többször szabályozták. Hazánk területe — eltekintve a tengerparti részektől -sóbányászati szempontból két részre osztható; úgymint : az erdélyi és mármarosi sóbányák vidékére. Míg az erdélyi sóbányaművelés régi és folytonos volta kimutatható, addig a mármarosinál a régiséget igen, de a folytonos művelést kimutatni nem tudjuk. Tény az, hogy a mármarosi sóbányák művelése a rómaiak előtti korba nyúlik vissza. Bizonyítani látszanak ezt ama kezdetleges régi bronz-szerszámok, melyeket a bányák területén magában a sóban találtak. Római uralom is lehetett itt (és ezzel együtt valószínűleg bányaművelés is), a kiknek ittlétét az utánuk fenmaradt és megtalált római pénzek, érmek és feliratos kövek tanúsítják.4

Űgy látszik azonban, hogy a rómaiak távozásával, a népvándorlás alatt, a bányák elpusztultak, létezésüket elfelejtették, úgy hogy jó sokáig, a míg csak újra föl nem fedezik őket, említés róluk nem történik. Vannak ugyan egyes írók, a kik ennek ellenkezőjét állítják, így többek közt Jirecek Hermenegild, a ki a Das Recht in Böhmen und Mähren czímű munkájában5 kifejti, hogy a morvák és csehek só dolgában a dunamenti és kárpáti országokra voltak utalva, ugyanitt Arnulf csá-Perényi Itár, M. O. D. L. 29890 : 30943. stb. — Gazd. Tört, Szemle 190G. évf. 14. s. kk. 11. 1 Fejér, Wenzel stb. oklevéltáron kívül M. О. Ю. L. 13572, 11375, 12519, 12551, 13158, 13288, 13358, 13562, 13563, 13539, 14564. 14892, 30943, 19269, 19725. Szepesi káptalan ltára: Serin. 7. fasc. I. No 48, orsz. 11 tár: Eccl. Cameral. fasc. 67. No 18. Tört. Tár 1897: 512; 1516. febr. 11. Perényi ltár. Jakab : Kolozsvár tört. I. Okltár. 101, 290, 352 stb., a mely adományok később a tanító és betegápoló szerzeteknek járó ú. n. »alamizsnasó«-nak alapját képezték. 2 Pl. : M. O. D. L. 17, 18, 19. - Knauz : I. m. I. 111. — Fejér : Cod. Dipl. II. 146. 3 Wenzel : Magyarország bányászatának krit. története. 23. 1. Hamburgi vámtariffa : »Von hundert ungerisches salz ein purger 1 phennig, ein gast 11 phennig.« Rauch, Scriptores rer. Austr. I. 206. 4 Mihályi János : Mármarosi diplomák 618—9. old. 6 37—38. old. (I. fiizet.)