Századok – 1911

Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statutum. - I. közl. 10

KÉT KÖZÉPKORI SÓBÁNYA-STATUTUSI. 13 szárnak Wladimir bolgár fejedelemmel 892-ben kötött békeszerződéséről szólva megjegyzi, hogy a császár egyik feltétele az volt, hogy Wladimir az erdélyi és már mar oui (?) sóbányákból ne adjon sót a morváknak. Azonban a szerződés szövege sem Erdélyt, sem Mármarost név szerint nem említi,1 úgy hogy a fenti állításnak Mármarosra vonatkozó része még bizonyításra szorulna, míg az Erdélyre vonatkozó állítás inkább elfogadható, mert támogatni lehet a Névtelen jegyző krónikájával, a melyben szintén bizonyságot találunk arra. hogy — mint Tuhutum kéme állítja — Erdélyben ekkortájt az emberek többek közt »kősót és sókutakat ásnak«.2 Ezzel szemben Mármarosnak még földjéről sem történik említés. Az első positiv adat erre nézve 1199-ből való, ugyanis egy ekkor kelt oklevélből megtudjuk, hogy Imre király Mármarosban járt vadászni, mert mint a XIII. századi adatok igazolják, itt nagy, a vadászatra alkalmas erdőségek valának.3 A XIII. században, Szilágyi István és Wenzel Gusztáv szerint, már arra is volnának adatok, hogy itt rendszeres sóbányaművelés folyik és míg a királyokat a vadászat vonzotta erre, addig a föld népét, a vidék első lakosait a só fölfedezése hozta ide és — mondja Wenzel — a sóbányászat lehetett az oka annak, hogy ezen a vidéken »műveltebb társadalmi élet keletkezett«.4 Ha már most Szilágyi és Wenzel adatait vizsgálat alá veszszük, arra az eredményre jutunk, hogy azok állításaikat mind csak valószínűvé teszik, úgy hogy bővebb és alaposabb bizonyítás nem ártott volna. Szilágyi csak annyit említ, hogy IV. Béla királyunk Kunigunda leányával meglátogatta a mármarosi sóbányákat és ennek egyet a sóbányák közül ajándékba is adott volna.5 De mi erre nézve forrása ? Dlugoss (Cap. V. §. 20.), a ki maga is csak hagyomány után írja mindezeket, úgy hogy szilárd bizonyítékúl ez nehezen fogadható el. A mi pedig Wenzel Gusztávot illeti, ő feltevésből indúl ki,6 a mit semmivel sem bizonyít, de később ezen feltevést bebizonyítottalak veszi.7

Tehát még a XIII. századra nézve is csak a valószínűség, csak a későbbi fejlődés előzménye szól a mellett, hogy Mármarosban rendszeres sóbányászat folyt. Ugyanis az a körülmény, hogy Róbert Károly 1329 április 26-án Visk, Huszt, Técső, Hosszú-1 Honfogl. kútfői 316. 1. 2 Anonymus : Cap. XXY. 3 Ld. : Szilágyi István czikkét : Századok 1889. Függelék 18. old. 4 Wenzel Gusztáv: Krit. fejteg. Márm. m. történetéhez. 1857. — 13. old. 5 Századok 1889. id. helyén. 6 Wenzel : I. m. 13. 1. ' Wenzel : I. m. 84. 1. és a : Bányászat krit. tört. 147. 1. és 2. jegyzet.