Századok – 1910

Tárcza - Angyal Dávid: Jelentés a herczeg Dohna család schlobitteni levéltárában található magyar történeti anyagról 867

TÁRCZA. 867 Dolma-bagcse palotában. Ilv magas pártfogás alatt remélhető, hogy a folyóirat rövid idő múlva egészen az európai történelmi folyóiratok színvonalára fog emelkedni. —я. JELENTÉS A HERCZEG- DOHNA CSALÁD SCHLOBITTENI LEVÉLTÁRÁBAN TALÁLHATÓ MAGYAR TÖRTÉNETI ANYAGRÓL. Az 1620-iki beszterczebányai országgyűlésen Pfalzi Frigyes, a cseh király tartományának követei is megjelentek, hogy ösztönözzék Bethlen Gábort szorongatott uruk katonai támogatására. A sziléziai követség vezetője, gróf Dohna Ábrahám volt, a mozgalmas életű, kiváló porosz államférfiú és katona. Dohna író is volt, az 1613-iki regensburgi birodalmi gyűlésről hosszú és igen nevezetes satirikus költeményt írt, melyet nem rég tettek közzé. A beszterczebányai országgyűlésről társaival együtt naplószerű feljegyzéseket szerkesztett és ezeket adta át küldőinek jelentés gyanánt hazatérése után. A sziléziai követség ez a Hauptrelatiója megvan a schlobitteni levéltárban. 213 folio lapra terjed és eddig még kiadatlan, sőt a történetirodalomban csak Chroust Dohna Ábrahám cz. könyvében van említve. Chroust csak annyiban használja fel a jelentést, a mennyiben életrajza keretében szükségesnek vélte. De ennek a jelentésnek egyéb vonatkozásai is érdekesek, összefoglaló képet nyerünk belőle Bethlen Gábor politikájáról Pfalzi Frigyessel szemben. Igaz, hogy a jelentés szerzői különösen a sziléziaiak kívánságaival, a sziléziai követség belső ügyeivel foglalkoznak, de mivel érdekeik nagyjában azonosak a cseh királyság többi tartományainak érdekeivel, részleges szempontjuk is elősegíti Bethlen bonyolult tárgyalásainak áttekintését. Sokszor kicsinyesek a sziléziai diplomaták, azonban e kicsinyesség tanulságos a módszerre nézve, melylyel a téli király országait kormányozták. Jellemző a jelentés Bethlenre nézve is. Hogy miképen érintkezett Bethlen a külföldi diplomatákkal, azt e jelentés élénken állítja szemünk elé. Az országgyűlés külső történetére nézve is sokat tanulhatunk belőle. Az országgyűlési tárgyalásokról aránylag keveset szól a sziléziai követség, de ez a kevés igen értékes. Hogy csak egyet említsünk, Forgách Zsigmondnak, a nádornak, félénk, ingadozó magatartása e válságos napokban meglepő világossággal emelkedik ki a jelentés gondos részleteiből. A nagy jelentéshez száztíz irat van mellékelve. A száztíz irat közül számításom szerint 37 ki van adva, kettő mint egykorú nyomtatvány, a többi újabb kiadásban. Körülbelül 73 melléklet még ki-