Századok – 1910

Történeti irodalom - Ursu; J.: Die auswärtige Politik des Peter Rares; Fürst von Moldau. Ism. Lukinich Imre 850

850 TÖRTÉNETI IRODALOM. hűségében. Ezért kedvelte őt annyira Mária Terézia, hogy bizalmas emberévé tette és ez a körülmény teszi naplóit oly értékesekké és becsesekké a történetírás részére. ALDÁSY ANTAL. Die auswärtige Politik des Peter Bares, Fürst von Moldau. (1527— 1538.) Von J. Ursu. Wien. C. 'Konegen. 1908. 180. 1. Rares Péter 1527 jan. 20. óta volt Moldva fejedelme. »Nagy« István moldvai vajdának törvénytelen fia, ki nevét anyjától, egy hârlaubeli halásznőtől kapta. Gyermekkorát száműzöttként Lengyelországban töltötte, hol testvére, Bogdán ellenében oltalomra talált. Bogdánt a vajdaságban Stefänitä követte, a mi azonban Rares sorsára hatással nem volt, mert továbbra is Lengyelországban maradt, honnan élénk figyelemmel kísérte a hazájában történteket. Stefänitä meggyilkoltatása Titán a bojárok őt választják meg fejedelemnek, mely méltóságot 1538-ig viselte. Atyjához hasonlóan nagytehetségű, becsvágyó, merész és fáradhatatlan fejedelem volt, de megbízhatatlan és ingadozó politikus ; főtörekvése volt Moldva önállóságát Lengyelországgal, de főleg a hódító török hatalommal szemben megvédelmezni, vagy legalább befolyását Moldva ügyeinek intézésében lehetőségig korlátozni. Fejedelemségének első ténye a Lengyelországgal kötött véd-és daczszövetség volt, mely voltaképen a török ellen irányúit. Zsigmond lengyel király szerette volna, ha Péter Szapolyai János szövetségét is keresi, de a fejedelem a bécsi udvartól küldött Reicherstorfer hatása alatt, — de csak Szapolyai kudarczai után, — Ferdinánd mellé állott, sőt befolyásával az erdélyi szász városokat is elpártolásra birta (1528.). Arra a hírre azonban, hogy János királynak sikerűit a török portával szövetséget kötnie és Zsigmond lengyel király is Ferdinánd ellen foglalt állást, Péter azonnal megváltoztatta eddigi politikáját s már ugyanazon év végén János király szövetségesei közt látjuk. Neki tulajdonítja szerzőnk, hogy a székelyek, Ferdinánd eddigi legbuzgóbb hivei, Jánoshoz pártoltak s így Erdély a szász városok kivételével, ismét Szapolyai birtokában volt. A királytól jutalmúl Csicsó- és Küküllővárat, majd Bálványost és Beszterczét kapta, de mindettől eltekintve (szerzőnk szerint) Erdély legnagyobb részében túlnyomóan érezhető volt befolyása. Sikerein elbizakodva, a nagyravágyó fejedelem hódításokra gondolt, vissza akarta szerezni Pokutiát, mely valamikor Moldvához tartozott, de 1510 óta Lengyelország birtokában volt. Az a szövetség azonban, mely Zsigmondhoz kötötte, terve