Századok – 1910

Történeti irodalom - Kemény Lajos: Történelmi közlemények stb. L. Czobor Alfréd a. - Khevenmüller-Metsch; Johann Josef: Aus der Zeit Maria Theresias. Ism. Áldásy Antal 846

849 TÖRTÉNETI IRODALOM. labbik részére járadékot biztosítottak, azonkívül külön még 100.000 írt jutalmat kapott. Bartensteinról Khevenliüller is elismeri, hogy az ügyek vezetésében járatos, nagy emlékező tehetségű és nagyon ügyes hivatalnok volt, ezzel szemben azonban rendkívül makacsnak mondja, a ki saját fogalmazványaiba valósággal szerelmes volt és a ki az idegen udvarokkal való érintkezésben annyira gyűlöltté tette magát, hogy mindenki kerülte a vele való tárgyalást. Nyilván ez volt az oka annak, hogy Kaunitz eltávolítását követelte. Kaunitz különben teljesen újra szervezte a kanczelláriát, a melybe a saját embereit hozta be. A császárné kénytelen volt engedni és a kanczellária újjászervezésének tetemes költségeit — Khevenhüller szerint mintegy 200.000 frtot — viselni. Kaunitz maga 30.000 frt fizetést húzott évenként. Az új kanczellárral Khevenhüller nem igen rokonszenvezett. Elismerte ugyan genialitását, kiváló tulajdonságait, de különczködései nem tetszettek neki. Már az sem tetszett neki, hogy Kaunitz az első minisztertanácsra az addigi szokástól eltérőleg maga hívta össze írásbelileg a minisztereket, holott addig a minisztertanács elnöke hívta össze az ülést. Epésen jegyzi meg, hogy Kaunitz mindent franczia mintára akar berendezni és bizonyos elégtétellel írj a, hogy Kaunitz deferált a régi szokás előtt Ulfeld gróf tiltakozása folytán, tehát a minisztertanács továbbra is a régi módon, annak elnöke vagy a legrégibb tagja által fog összehívatni. Azt, hogy Kaunitz mindenben franczia szokásokat követ, Khevenhüller több ízben említi, látszik, hogy ez absolute nem volt ínyére. Különczködéseit több ízben megrója és egészen magánkívül volt, a midőn a császárné a császárral és kíséretével 1755 július havában Kaunitzot austerlitzi birtokán meglátogatta, a mikor Kaunitz oly keveset törődött a császárral, hogy az etiquette ellenére nem kísérte őt az estebéd után lakosztályába, hanem ezt egy udvari tisztjére bízta. Mondanunk sem kell, hogy az etiquette ily elhanyagolása Khevenhüllert nem a legkellemesebben érintette, hiszen nem egyszer sóhajt fel naplóiban, hogy romlásnak indulnak a régi erkölcsök és szokások, hogy a régi, átöröklött szertartásokon rést üt az új szellem, és hovatovább kezdik az emberek magukat azokon túltenni. Hiszen Khevenhüller conservativ volt tetőtől talpig, a ki mereven ragaszkodott volt a régi módhoz és azért akkor, a midőn szó volt arról, hogy a főherczegeknek és főherczegnőknek a királyi fenség czímet adják meg, azokhoz csatlakozott, a kik a régi czímet fentartani kívánták és a királyi fenség czímet perhorreszkálták. Idővel persze Khevenhüller is kénytelen volt conservativismusából egyik-másik irányban engedni, csak egyben maradt mindvégig conservativ és consequens : a császárné és a császári ház iránti