Századok – 1910

Történeti irodalom - Kemény Lajos: Történelmi közlemények stb. L. Czobor Alfréd a. - Khevenmüller-Metsch; Johann Josef: Aus der Zeit Maria Theresias. Ism. Áldásy Antal 846

848 TÖRTÉNETI IRODALOM. embere is, belelátott a politikai boszorkánykonyha titkaiba, a politikai színpad kulisszái mögé is. A politikai eseményekről naplóiban rendesen megemlékezik, megemlékezik az államtanácsban, a miniszteri conferentiákban történtekről, és találó, ha mindjárt rövid megjegyzéseket is fűz hozzájuk. Szereti a szereplő politikusokat is jellemezni. Különösen érdekesek e természetű feljegyzései az új naplókötetben, mert erre az időre esik Ulfeld kanczellárnak kiválása hivatalából és Kaunitz grófnak kinevezése utódja gyanánt. Mária Terézia már régóta foglalkozott azzal a tervvel, hogy Ulfeld grófot, kinek előrehaladott kora és fokozódó nagyothallása az ügyek vezetését megnehezítette, állásától fölmenti. Helyette Chotek Rudolf grófra gondolt, ámde ő rá más helyt volt szükség. így a császárné választása Kaunitz grófra esett, a franczia követre, lánek tanácsát már régibb idő óta fontosabb ügyekben ki szokta kérni. Khevenhüller Kaunitznak, tekintettel gyönge egészségére és különczködő voltára, nem jósolt hosszú hivataloskodást. 1752 november elején actuálissá vált a kanczellárváltozás. A császárné Ulfeld gróf érzékenységét kímélni akarván, a főudvarmesteri állást szánta neki, az általa élvezett 45.000 frt fizetés meghagyásával. Remélte, hogy Ulfeld honorálni fogja e figyelmet, de bizony csalatkozott. Ulfeld gorombán visszautasította az ajánlatot és megüzente a császárnénak, hogy ha megtéríti neki azt a 400.000 frtot, mit hivataloskodása alatt sajátjából elköltött, lemond minden továbbiról. 1753 május havára befejeződött a kanczellárválság. Ulfeld eltávozott és távozásának okáúl Khevenhüller az említett testi fogyatkozáson kívül goromba és nyers modorát is említi, melyet nemcsak az idegen követekkel szemben tanúsított, hanem nem egyszer a császárnéval szemben is használt. Távozásakor 40.000 frtnyi évi fizetést kapott, a kért 400.000 frt helyett 100.000 frtot, azonkívül az udvari kanczellária épületében neki életfogytiglan biztosított lakást bizonyos pénzösszeggel megváltották, melyért rögtön palotát vásárolt magának Bécsben. Május 13-án a császárné kinevezte Kaunitzot kanczellárrá. Ulfelddel együtt távozott a kanczelláriából báró Bartenstein János is, kinek maradására Kaunitz nem helyezett súlyt. Bartensteint kárpótlás gyanánt a császárné a minisztertanács tagjává akarta kinevezni. Ügy látszik, Bartenstein beérte volna a titkos tanácsossággal is, ha fiát a kanczelláriához kinevezik. Ámde ez ellen Kaunitz tiltakozott. A császárné nehezen vált meg Bartensteintől, azonban hiába igyekezett őt tartani és hiába volt Bartensteinnek is minden kísérlete, hogy megmaradhasson, Kaunitz nem engedett és Bartensteinnak távoznia kellett. Kárpótlásúl neki és két legidősebb fiának fizetését emelték, a legfiata-